Biztosan volt már olyan mondat, amit szinte észrevétlenül mondtál ki, szinte csak motyogtad, mégis rossz érzésed támadt utána. Az önsorsrontás sokszor nem látványos döntésekben, hanem ártatlannak tűnő kijelentésekben jelenik meg. Ezek azok.
Nem kell nagy dráma ahhoz, hogy saját magamat akadályozzam. Az önsorsrontás gyakran csendben történik, egyszerű, hétköznapi helyzetekben. Egy félmondat egy beszélgetésben, egy legyintés egy dicséret után, egy kifogás egy lehetőség előtt.
Forrás: 123rf.com
Az önsorsrontás pszichológiája
Elsőre racionálisnak tűnnek ezek a kijelentések, közben azonban szépen, lassan beszűkítik a mozgásteret. Nézzük meg azt a hét mondatot, amelyekkel sokszor észrevétlenül büntetjük magunkat.
1. „Túl késő” – Az önsorsrontás legtöbbször hangoztatott mondata
Túl késő váltani. Túl késő tanulni. Túl késő újrakezdeni. Ez a mondat lezár egy ajtót anélkül, hogy valóban megvizsgálnánk, mi van mögötte. Sokszor nem az idő kevés, hanem a bátorság.
A „túl késő” biztonságos kifogás, mert nem kell kockáztatni.
Egy egyszerű önismereti teszttel is kiderülhet, mi van a háttérben.
2. „Másnak könnyebb”
Kívülről gyakran csak az eredményt látjuk. A befektetett munkát, a kudarcokat és az újrakezdéseket nem. Amikor azt mondjuk, hogy más előnyből indult, valójában csökkentjük a saját felelősségünket. Így kevésbé fáj a meg sem próbálás, de közben le is mondunk a saját esélyünkről.
3. „Csak szerencsém volt” – Az önsorsrontással az önbizalmunk leépül
Egy siker után könnyű legyinteni. Jókor voltam jó helyen, nem volt erős a mezőny. Ugyan szerénynek hangzik, de valójában elvitatja a saját munkánkat. Ha mindent a szerencsének tulajdonítunk, nem épül stabil önbizalom. Így legközelebb még nehezebb lesz hinni magunkban. Érdekes, de például gyerekkori tárgyaink is befolyásolják az önbizalmunkat.
4. „Nem akarok zavarni”
Udvarias mondatnak tűnik.
Mégis sokszor azt jelenti, hogy nem érezzük magunkat elég fontosnak.
Nem kérdezünk, nem jelentkezünk, nem jelezzük az igényeinket. Így saját magunkat tesszük a sor végére. Hosszú távon ez frusztrációhoz és kimaradó lehetőségekhez vezet.
5. „Nem vagyok rá felkészülve”
Mindig lehet még egy tanfolyam, még egy könyv, még egy kis gyakorlás. A teljes felkészültség azonban ritkán jön el. Sokszor menet közben válunk alkalmassá egy feladatra. Ha a tökéletes pillanatra várunk, könnyen lehet, hogy sosem tesszük meg azt a bizonyos lépést. Ez a mondat elegáns formája a halogatásnak.
6. „Úgysem fog sikerülni” – az önsorsrontással eleve kudarcra számítunk
Ez a kijelentés már a rajt előtt vereséget hirdet. Ha eleve kudarcra számítunk, kevesebb energiát teszünk bele.
Az önbeteljesítő jóslat működésbe lép.
Nem azért nem sikerül, mert képtelenek vagyunk rá, hanem mert nem adtunk valódi esélyt magunknak.
7. „Nem vagyok elég jó” – a legkeményebb önsorsrontó mondat
Talán ez a legkeményebb mondat mind közül. Nem egy helyzetet minősít, hanem a teljes személyiségünket. Ha ezt ismételgetjük, lassan beépül az önképünkbe. Innen már minden döntést alapoz meg. Pedig a fejlődés éppen abból indul, hogy merünk tanulni és hibázni. Az önszeretet nem önzés, hanem az érzelmi stabilitás alapja.
Az önsorsrontás nem mindig látványos önbüntetés. Sokszor hétköznapi mondatok mögé bújik, amelyek elsőre észszerűnek tűnnek, ha azonban rendszeresen ismételgetjük őket, lassan elhisszük, hogy valóban korlátozottak a lehetőségeink. Érdemes figyelni arra, mit mondunk magunknak, mert ezek a kijelentések nemcsak leírják a valóságot, hanem alakítják is.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
