Választott fegyvernemem: virágok minden mennyiségben, és élvezetes környezettudatosság. Jelszavam: fenntartható helyett fenntarthatóBB. Várható eredmény: jó nekem, jó neki, jó a Földnek. Négy fronton támadtam: fürdőszoba, konyha, divat és lakásdekoráció. A fürdőszobával kezdtem, mert az a legkönnyebb terep - gondoltam én.
Az a magát megkövült, zöld gyógynövénytrutyinak álcázó tömb, az bizony a csomagolásmentes samponom - amit titokban a férjem is kipróbált (mire nem jó egy kulcslyuk). Már régóta nem tud megtéveszteni egy csillivilli csomagolás vagy egy jól csengő világmárka - ha nincs rajta az állatkísérlet-mentességet igazoló plecsni, le sem veszem a polcról. És ez csak a minimum, amit meg kell ugrania egy kozmetikumnak. Akkor áll nyerésre, ha vegán, ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak az összetevői, és még a csomagolása is (legalább részben) újrahasznosított.
Textilzsepire még nem volt gusztusunk átállni, de legalább már szokjuk az újrapapírból készültet - inkább kevesebb, mint több sikerrel. A háztartási papírtörlőnk bambuszból készült, és a WC-papír gurigáink is kartonban érkeznek. Ipari mennyiségben.
A konyha kínálja a legtöbb kreatív lehetőséget. Nem állítom, hogy nem kihívás életben tartani a fűszernövény arzenálomat - hasonlóan hektikus a víz- és napfényigényük, mint a férjemnek -, de megéri. A brownie-hoz környezetbarát módon termesztett vaníliából készült fagyit választunk, és magam kotyvasztom a virágtápot is - kávézaccból meg banán- és tojáshéjból.
Újabban növényi tej előállításával kísérletezem (meglepően pozitív végeredménnyel), és a közös képviselőt nyüstölöm azzal, hogy legyen egy közösségi komposztálónk - mert az építi a morált. A manuális (nem ám áramos) szódagépünk pedig a konyhánk dísze. Részben azért, mert piros :)
És innen kezdődik a neheze. Vadászom ezt a bizonyos GOTS-minősítést - mióta tudom, hogy a gyapottermelés mekkora terhet jelent a környezetre. Még a pulzusom is felmegy, ha meglátom, hogy X százalékban újrahasznosított poliészterből készült az a futógatya, ami nem mellesleg a kedvenc színemben pompázik (arról nem is beszélek, hogy mi történik a metabolizmusommal, amikor kiderül, hogy fát ültetnek, vagy egy nagy adag szeméttől szabadítják meg az óceánt a vásárlásom után).
Egyelőre nem lepték el a piacot, legalábbis a megfizethető árkategóriában. A megújuló energiát annyiban tudtam becsempészni a mindennapjainkba, hogy napelemes dekorcuccok figyelnek itt-ott, de itt nagyjából meg is állt a tudományom.
Nem szeretném a szőnyeg alá söpörni a bűneimet, úgyhogy a cukormáz után ezekből is szemezgetek: például képtelen vagyok turizni, vagy megelégedni egy zuhannyal - a pazarló kádfürdő helyett. Olykor becsúszik 1-2 (3-4) palack üdítő és rendes kávékapszula is - még úgy is, hogy utóbbiból újratölthető verzióval operálunk már egy ideje. És van, hogy nyer a vanília aroma a fair trade kávéval szemben.
Az Aliexpress alkalmazását sem volt még szívem kitörölni, tehát sajnos időről időre landol a postaládánkban egy-egy biszbasz, amit a megrendeléskor épp nélkülözhetetlennek ítéltünk. És uram bocsá' van szárítógépünk, viszont legalább vegyszermentes mosó- és szárítótojással vonulunk hadba.
Ami pedig csak részben a mi hibánk: néha bizony felülünk az öko-bio parasztvakításnak (angolul: green washing. Úgy vezekelünk mindezekért, hogy a PET-palackok kupakjait egy beteg kisfiúnak adjuk, akinek a családja beolvasztatja őket, tehát visszakerülnek a körforgásba. Hát így lett egy két fős háztartásból igazi, a zöld minden árnyalatában pompázó otthon, aminek a felturbózása pont olyan végtelen folyamat, mint amilyen végtelen az élet körforgása.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.