Azt hittem, Budapest a világ közepe - aztán leköltöztem Szegedre!

Nem dicsőség, hogy egy belvárosinak minden vidék, még a peremkerületek is. Bunkó módon röhögünk azon, hogy kell-e vízum a tizenhatodik kerületbe, és annyira sznobok vagyunk, hogy ha elhagyjuk a várost, akkor maximum a balatoni nyaralóig megyünk az M7-esen, vagy Szentendrére sétálni kicsit. De azért mi is tudunk röhögni saját magunkon.

De mitől is annyira szuperjó?

Például van rendes, igazi tömegközlekedés, ami a vidéki városok többségében azért hiánycikk. Őrületesen cuki a villamos, az egy szem kocsijával, meg a troli azzal a pár megállónyi útvonalával, ami igazából gyalogosan is megtehető. Az autózás is stresszmentes: békésen csordogál mindenki a körúton, dudaszó nélkül. Ha parkolsz, vagy tolatnod kell (ügyetlen női sofőrként), tutira felbukkan valaki, és felajánlja a segítségét.

Vannak gangos bérházak, körfolyosóval, ami külön öröm a budapesti szívnek. A belső kertben viszont nem macskapisi és sitt van, hanem igazi belső kert, fügefa, libikóka és hinta. A miénkben él egy liba is, Bandi, akit eredetileg eladásra szántak, de a szomszéd néni úgy megszerette, hogy elsírta magát, amikor el akarták vinni. Így Bandi maradt, házőrzőként funkcionál, és gágog az idegenekre. A lakók néha összegyűlnek a gangon, és a korlátra hajolva beszélnek hozzá. Jelenleg társat keresünk neki a Szegeden láttalak csoportban...

Folyamatos pörgés van: egymást érik a színvonalas gasztronómiai és zenei fesztiválok. Szinte minden hétvégére jut valami - ráadásul megfizethető áron. Jelenleg egy kávézóban ülök, ahol a fogyasztásom háromszázötven forintra rúgott (kértem egy narancslevet a kávémhoz).

A belvárosi, neoreneszánsz Anna-fürdőben egy ezresért éjszakai fürdőzhetsz, szaunával és gőzzel. Sőt, nyugdíjas orosz maffiózó stílusban lejátszhatsz egy parti sakkot a mozaikcsempés gyógymedencében ülve.

A Hungi Vigadóban egy patinás, századfordulós szálloda épületében egy gyorséttermi menü áráért háromfogásos ebédet szolgál fel a pincér kávéval és házi limonádéval. A hely éjszakára diszkóvá alakul, szóval, ha vacsorára érkeztél, akkor nem is kell továbbmenned, ha egy kicsit bulizni akarsz.

Hihetetlen, hogy bekopognak a szomszédok, hogy hoztak egy tál epret vagy egy szelet tortát, és ha éppen buli van a kertben, akkor kihívnak egy sörre. És sok helyen találkoztam azzal, hogy rendezni akartam egy szolgáltatás díját, és csak legyintettek, hogy: "Majd kifizeted!" El voltam ámulva, hogy még létezik ilyen bizalom az emberek között!

Szeged egy igazi csoda. De tényleg. Minden megtalálható, amitől város egy város, és mégis benne van a vidéki élet bája, amitől úgy igazán otthon érezheted magad "pesti gyüttmentként". Ez az a hely, amiért egy megrögzött fővárosinak is megéri váltani.

Nyitókép: Shutterstock