Szedjük össze magunkat végre, oké?

Persze, tisztelet a kivételnek, de én nem tartozom közéjük. Edzegetek most is, naná, de az egy évvel ezelőtti heti négy óra mostanra jó esetben is maximum kettő, és bizony teljes hetek is kimaradtak, ami nem csak a testemnek, de az önbecsülésemnek se használt.

A nyári feloldás után egy ideje megint nem lehet edzőterembe járni, így sokan, akik eddig rendszeresen, heti 3-szor, 4-szer is megmozgattátok magatokat, most - velem együtt - leginkább nem csináltok semmit. Legalábbis semmi olyasmit, ami a sporthoz hasonlít. Ha pedig eddig sem edzettél, akkor biztosan úgy érzed, nem ez az időszak az, amikor feltétlenül belekezdenél. Pedig a lelked mélyén te is tudod, ha abbahagyod a rendszeres testmozgást (vagy el sem kezded), egyre mélyebbre merülsz az önsajnálatba, amiből nem két perc lesz kimászni.

Az a baj, hogy az ellustulással nem csupán a testednek okozol károkat, hanem mentálisan is leeresztesz. Egyre rosszabb lesz a tükörbe nézni: konkrétan, de átvitt értelemben is. Sokszor egy csődtömeget látsz, ha magadra nézel. Nem vagy az, de ne is várd meg, amíg az leszel! Nem a kilóid gyarapodása jelenti a legnagyobb bajt (bár az se öröm), hanem az, hogy elvesztegeted az idődet. A kihagyott napokat nem lehet pótolni, azok már végérvényesen a semmittevésbe vesztek, te pedig egyre nagyobb szorongással nézel a jövőbe. Mit hoz vajon 2021?

Tudom, hogy nem túlságosan lelkesítő nap mint nap a koronavírusról szóló híreket olvasni, és elképzelhető, hogy te is félsz, hogy elkapod a fertőzést - esetleg körülötted is sok a beteg, aggódsz a szeretteidért, a munkahelyedért, az egzisztenciádért vagy azt sem tudod, miből fogsz megélni.
Nyomaszt, ha emberek közé kell menned, de az is lehangol, ha nem, inkább már sétálni se mész, mert kinek van kedve maszkban róni az utcákat, otthon pedig megpróbálod a legjobban kizárni a világ híreit.

Vagy ellenkezőleg: netes katasztrófaturista vagy, aki előszeretettel kattintja le az újabb koronavírus-áldozatokról szóló híreket, vitatkozol a Facebookon, posztolsz és kommentelsz, csak hogy a lényegre ne kelljen figyelni: saját magadra. Nem azt mondom, hogy ne legyél képben, de folyamatosan ezen kattogni is felesleges. Tény, a vírus létén, a korlátozásokon nem tudsz változtatni, egy valamin azonban igen: magadon.

Tisztában vagyok vele, hogy most még a legkitartóbbak is hajlamosak az egyszerű, könnyen megkapható örömök hajszolására, mert ugye, az evésbe, ivásba semmi munkát nem kell beletenni ahhoz, hogy pillanatnyi boldogságot és megkönnyebbülést hozzon, és tulajdonképpen ugyanez igaz a sorozatnézésre is. Szórakoztat, kikapcsol, és általában olyan sokat gondolkozni se kell. Ugye, te is látod, hogy amikor már délután 4-kor beülsz a Netflix elé egy kis nasival, esetleg egy pohár borral vagy sörrel, az nem feltétlenül a legjobb út ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradj. Persze, nem baj, ha ez is belefér a napodba, de nem jó, ha csak ez van.

Megértelek, hogy nincs kedved semmihez, de mégis azt mondom, hatalmas hibát követsz el. Tudom, ha heteket, sőt, hónapokat kihagytál a sportból, nagyon nehéz újra rászánnod magad az első - ráadásul online - edzésre. Persze minden nap megfogadod, hogy holnap már „ott leszel", bekapcsolódsz, becsekkolsz, de az a holnap úgy néz ki, sosem jön el, végül a távoli jövőbe kerül. Karácsony után, jövőre, januártól... Ennek az évnek már úgyis annyi, gondolod. De nem így van.

Szerintem soha nem volt fontosabb a testünk és lelkünk karbantartása, mint most, és ne is érvelj azzal, hogy a fiatalok és a sportosak is elkapják a vírust, így aztán minek megmozdulni. Ha olvasod a híreket, tudod, hogy azért jellemzően mégis a súlyproblémákkal és különböző betegségekkel küzdőket érinti súlyosabban a fertőzés. Lehet, hogy mégsem kerülheted el, de azért tehetsz, hogy gyorsabban kilábalj belőle.

Arra, hogy miként térjünk vissza a rendszeresen edzők világába, én sem tudok receptet. Szerintem mindenkinek segít az, ha felidézi egy-egy edzés közbeni vagy edzés utáni élményét: ugye, hogy akkor milyen könnyűnek, gondtalannak és boldognak érezted magadat? Egyrészt fizikailag is jó érzések töltöttek el, másrészt pedig egész nap úgy érezhetted, ma is tettél valamit magadért, a testi-lelki egészségedért. Nem volt kellemesebb így lezárni egy napot? Vagy elkezdeni? Nem volt több energiád, nem volt jobb a kedved? Nem voltál büszkébb magadra, mint most, amikor csak halogatsz, fogadkozol és magyarázkodsz, hogy miért nem? Másokat lehet, hogy meg tudsz győzni, hogy neked most így, elpihengetve a kanapén a legjobb, de ha valaha sportoltál és megismerted az edzésélményt, magadat nem tudod becsapni.

Nyitókép: Shutterstock