Külföldön dolgoztam, és gazdagabb lettem... tanulságokkal!

Majd jött az igazi megvilágosodás: külföldön fogok dolgozni! Ez mekkora ötlet már! Tele leszek pénzzel, és enyém lesz a világ. Na, persze..

Első kísérlet

A barátnőm beszélt egy netes oldalról, ahol hivatalosan leigazolható családok babysittereket és au-paireket kerestek. Néhány órán belül meg is találtam a tökéletes famíliát, ahol az anyuka magyar, az apuka holland. Így nem kellett nyelvi akadályok miatt aggódnom, hiszen ha az apukával nem jutok dűlőre angolul, az anyuka úgyis megért majd. Két héttel később már egy Eindhoven felé tartó repülőgépen ültem. Izgatott voltam, vártam az újat, a kihívást, a más életet.

Hát meg is kaptam. Kiderült, hogy az anyuka fiatalabb nálam, ennek ellenére a második babájával terhes. Az apuka, aki kétszer annyi idős volt, mint én, még nem vált el az előző feleségétől. A gyerekeivel együtt a házban élt, míg az új kismama a vendégházban. Egy komplett szappanoperába csöppentem... El kellett látnom egy másfél éves kislányt, ugrálnom egy terhes lánynak, aki hisztisebb volt a nagy átlagnál és végighallgatnom az ordenáré nagy veszekedéseket az enyhén szólva is furcsa triumvirátus között.

A pohár akkor telt be, amikor egy este átjött az apuka egyik barátja. Nem emlékszem a nevére, de tudom, hogy már az ötvenen is túl volt. Kerek perec közölte, hogy magával akar vinni, én leszek a hercegnője, csak meg kell tennem érte ezt-azt... Csakhogy én egy egyszerű lány vagyok, nálam a szerelmet és a vonzalmat nem pénzben mérik. Másnap összepakoltam, és közöltem, hogy hazaköltözöm.

Második kísérlet

Miután hazajöttem, folyamatosan kattogott az agyam. Annak ellenére, hogy a munka szívás volt, a hely nagyon tetszett. Addig ügyeskedtem, míg újból munkát találtam Hollandiában. Ezúttal üvegházban kellett gerberát szedni. Kedvesen hangzik, igaz? Hát nem volt az! Napi 10-12 órát rostokoltam az 50 fokos üvegházban, bokáig gázolva a mocsokban, és csak az előre beígért bér felét kaptam meg.

Harmadik kísérlet

Nem adtam fel, küzdeni akartam és megmutatni, hogy képes vagyok rá. Az akkori főbérlőm segített másik munkát találni. Hűtőházban kellett gyümölcsöt csomagolni, szerződés persze nuku. Ez a meló olyan volt, amilyennek hangzik: kegyetlen. Nem azért, mert mínusz fokban dolgoztam, vagy mert 20-30 kilós dobozokat emelgettem, hanem mert nem volt munkaidő. Bármikor hívhattak, és sosem tudtad, mikor végzel. Nem egyszer történt, hogy 16-18 óra műszak után hullafáradtan hazaértem, lefürödtem, azt hittem, alhatok - erre csörgött a telefonom, hogy fél óra múlva jönnek értem. Miután a béremnek csak a negyedét (!) fizették ki, a szoba bérleti díját is alig tudtam kigazdálkodni. Végül össze kellett csomagolnom és hazatérnem.

Pozitívumok

Hágában éltem a legtöbb ideig. Gyönyörű a város, és kedvesek az emberek. A boltba menet minden reggel mosolygós arcokkal találkoztam, ismeretlenül köszöntek és integettek. Valljuk be, nekünk, magyaroknak ez furcsa. A várost átszelő csatornák szintén hihetetlenek. Friss levegő és tiszta utcák. Mint egy álom... Jó lett volna ott maradni. Már sosem fog kiderülni, jól tettem-e, hogy hazajöttem, vagy érdemes lett volna tovább próbálkozni.

Mit tanácsolnék egy mai fiatalnak, ha ilyesmit tervez? Ha valóban az az álmod, hogy külföldön élj és dolgozz, nem kell lemondanod róla, de alaposan bizonyosodj meg a részletekről - és készülj fel rá, hogy még így is érhetnek meglepetések!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock