Bled, a Júliai-Alpok szívdobbanása

Gondolj még a tó köré kicsiny házikókat is, csónakházzal, melyek a lankás hegyek oldalában húzódnak meg! Ha minden megvan, akkor pedig már csak magadat kell odavarázsolni, ahogy egy csónakban evezel át a tavon, útban a kis szigetre. Érzed már a hegyi levegő friss illatát? Ugye, milyen meseszerű? Ezúttal nem máshova, mint Bled városába repítelek el.

Bled Szlovénia legromantikusabb ékköve, mondhatni, az egyik legnagyobb turisztikai látványosság a vidéken. A hely már réges rég a bakancslistámon szerepelt - mint tiszteletbeli romantikafüggő - és ezúttal január elején, az évfordulónk alkalmából látogattunk el ide a párommal. A város hangulata már az érkezésünkkor magával ragadott, és ez az érzés később is csak hatványozódott.

Ha visszatekintünk a hely történelmére, kiderül, hogy a város területe már a kőkorszak óta lakott volt. Bled később a királyok nyári rezidenciája volt évszázadokon keresztül, ami persze nem is meglepő. A tó közepén található egy kis sziget a már említett Nagyboldogasszony-templommal, ide egy hangulatos kis bárkával juthatsz el.

És amiről még híres ez a város, az az úgynevezett "bledi krémes", melyet egy a tó partján lévő kávézóban meg is lehet kóstolni. Méltó a hírnevéhez, ugyanis egyes feljegyzések szerint a helyi Park Restaurant Cafe - ahol az eredeti receptúrát őrzik - már több, mint 10 millió darabot eladott belőle, és hát mi tagadás, egy valódi ízorgia. Ha szerencsénk van, sikerül kifogni itt egy ablak melletti asztalt, ahonnan csodás kilátás nyílik a tóra, illetve a hegytetőn pöffeszkedő bledi várra is.

A téli időszakban, ha közeleg az alkonyat, akkor a város tovább tündököl karácsonyi pompájában. A tó mellett elhaladva pedig a karácsonyi vásároktól megszokott hangulatos fa bódék kísérnek végig a várhoz felvezető úton. A vár látképe ilyenkor különösen gyönyörű, ahogy alulról meg van világítva, és ha mindezidáig nem terültünk volna el teljesen a romantikától, akkor a hattyúk érkezése rögtön gondoskodik erről.

A nap végéhez érve, a forraltbor illatától megtelve hamar meg is éheztünk, így egy helyi étterembe vettük az irányt. Amit érdemes tudni a helyiekről, az a méltán híres vendégszeretetük. Ami nemcsak a kedvességükben nyilvánul meg, hanem az ételek mennyiségében is. Szóval, csak vigyázni az adagokkal, főleg, ha az ember már csordultig van!

Őszintén szólva, én még mindig nem hiszem el, hogy a párom képes volt engem rávenni arra, hogy megmásszak egy hegyet, ám az évfordulónkra való tekintettel én is könnyebben vettem elő a bevállalósabb énemet. Ám felérve már egy pillanatig sem bántam meg. A Pericnik-vízesés így télen, a körbefagyott a jégcsapokkal maga a csoda!

Nagy bánatunkra ezután hazafelé vettük az irányt, ám útközben úgy döntöttünk, hogy ha már úgyis éhesek vagyunk, és útba is esik Szlovénia fővárosa, Ljubljana, akkor megállunk ott is. Megint csak jó döntést hoztunk, hiszen a fővárosban szikrázó napsütés várt minket.

Beérve a híres Hármas hídhoz gyönyörű városkép tárult elénk, melynek nosztalgikus hangulata ugyancsak magával ragadó volt. A Ljubljanica folyó mentén haladva végig éttermek vettek körül, ahol azonnal be is pattantunk egy potom 7 eurós összeget elkérő sétahajóba, mely végigvitt minket a városon. Azt hiszem, ez volt a hétvégénk tökéletes lezárása.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Takács Solya saját képe