Egy teljes hét a mozi birodalmában!
Nagyon szeretem a Kaliforniai álom című filmet, és már alig vártam, hogy minél több La La Land élményt szívhassak magamba. Voltunk fenn a Griffith Observatory-nál, ami élőben még mesésebb, mint a filmvásznon. Láttam Mia kávézóját a Warner Bros. területén, és sétáltam a stúdiók között, ahol a lány bevallja Sebastiannak, hogy utálja a jazzt.
Amit viszont nem akartam megtapasztalni, az a dugóban ücsörgés. Ám sajnos ez jött össze a legtöbbször. Mint utóbb kiderült, ez nagyon is hozzátartozik Los Angeleshez. Gyakorlatilag minden egyes nap átélhettük a Kaliforniai álom nyitójelenetét. Ültünk dugóban 6 sávos autópályán kedd délelőtt, szombat reggel, és egyszer még vasárnap este is. Csak jó zene és a táncosok nélkül. Kicsit azért átverve érzem magam!
Hatalmas filmrajongóként nem volt kérdés, hogy a legtöbb időnket filmstúdiókban és filmes helyszíneken fogjuk tölteni, ám a férjemnek erről más volt a véleménye. Végül 2 nap alkudozás után megállapodtunk, hogy a Warner Brothers stúdióba és a Dolby színházba mindenképp ellátogatunk. A Warnerben csak kapkodtam a fejem a 3 órás út alatt.
Épphogy elhagytuk a kedvenc szuperhősnőm csapatát, máris ott volt a Szívek szállodájának bájos kisvárosa - majd a következő sarkon jött is a mozi, ahonnan Sheldon kilopja az Indiana Jones filmet. Heteket tudtam volna ott eltölteni.
De a legnagyobb élmény a Dolby színház volt a csillagok utcáján. Miután levadásztam az összes csillagot, amit tudtam, ott álltam a színpadon, ahol minden évben átadják az Oscar-díjat, és megszólalni sem tudtam - ami velem általában nem igazán fordul elő...
Amióta láttam a Micsoda nő című filmet, el akartam jutni a Rodeo Drive-ra. Magam sem tudom, hogy miért, de nagyon vonzott ez az utca. És habár nem fosztottam ki sem a Guccit, sem a Cartier-t, hatalmas élmény volt végigsétálni a pálmafák árnyékában tündöklő luxusüzletek között.
Na jó, nem bírtam megállni, és hoztam magammal egy kis emléket Beverly Hills híres utcájáról, ám sajnos közel sem költöttem annyit, mint Vivien.De itt ettem életem egyik legjobb sajttortáját is, miközben csak bámultam a sokmilliós szatyrokkal rohangászó embereket.
Mivel az utunk éppen a szülinapomra esett, nem volt kérdés, hogy a nagy napot Disneylandben fogjuk tölteni. És ha valaki azt hiszi, hogy 33 évesen itt nem lehet ugyanolyan jól szórakozni, mint 10 évesen, az nagyon téved! Megvolt minden: ijesztő Indiana Jones szellemvasút, csónakázás a Meseországban, és egész nap egy hatalmas Minnie Egér füllel mászkáltam fel és alá. És igen, fantasztikusan jól éreztem magam felnőttként a gyerekek birodalmában.
Kata - szerkesztőségünk Los Angeles rajongója - a lelkemre kötötte, hogy el kell, menjek SantaMonicára. Ez kötelező, és pont - de tudta, hogyan csábítson oda, hiszen ott is megünnepeltük a szülinapomat. Be kell, hogy valljam: nem vagyok az a nagy tengerpart rajongó. Én inkább az a városlátogató fajta vagyok, aki addig sétál, amíg le nem esik a lába. De végül elmentünk, és el kell ismernem: Santa Monica az egyik legviccesebb hely , ahol valaha voltam.
Igazi, hamisítatlan kaliforniai életérzéssel: pierestül, őrtornyostul, szörfösökkel együtt. Sajnos rettenetesen szeles időt fogunk ki, így a nagy csobbanás elmaradt, pedig szívesen megmártóztam volna az óceánban. Bár állítólag piszkosul hideg a vize.
Hogy sikerült-e egy hét alatt mindent megnéznem, amit akartam? Sajnos közel sem. Los Angeles hatalmas, és rengeteg a látnivaló. De abban biztos vagyok, hogy egyszer még visszatérek az angyalok városába!
Nyitókép: Northfoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.