A Prince Edward-sziget és Lucy Moad Montgomery

Az Alföldön, egy kisvárosban nőttem fel. Az édesanyám művészi gonddal ápolta a kertünket. Minden tavasszal, amikor a sárga nárciszok nyíltak, szedtem egy csokorral, majd elrendeztem őket a kedvenc fehér vázámban, az íróasztalomra tettem őket, és elővettem az Anne otthonra talál című könyvet. Azért éppen ezeket a virágokat, mert a könyv vörös hajú főszereplőjének a nárciszok a kedvenc virágai.

Életképek egy kedves világból

Meglehetősen nagy elvárásokkal indultam Kanadába, a Prince Edward-szigetre. De nem kellett csalódnom: a sziget tényleg olyan, mint a könyvben. Persze már nem azokban a puffos ujjú ruhákban járnak, mint régen, de ezt leszámítva itt élnek a világ legkedvesebb emberei. Akik soha nem zárják a házuk ajtaját, örömmel segítenek a szomszédaiknak, és teljes szerelemben vannak a vörös földjükkel, valamint csodás fehér és vörös homokos tengerpartjaikkal.

Vendéglátóink, Bill és Mary egy régi farmházat újítottak fel bed and breakfastnek. A ház érdekessége, hogy egyáltalán nincs vezetékes víz, hanem saját kútjuk biztosítja a fürdő- és ivóvizet is. A szobában nincs lapostévé, sőt, az egész házban sincs. Esténként a hangulatos verandán beszélgettünk. Sosem felejtem el azt a történetet, amit Mary mesélt a szigetlakók szomszédi gondoskodásáról.

Történt egyszer, hogy Mary és Bill 1 hónapra elutaztak a Torontóban élő lányukhoz. Távollétük alatt szörnyű vihar kerekedett, a házuk előtt kidőlt egy fa, és leszakította a villanyvezetéket, és részben károsította a háztetőt is. Mivel a baleset senki mást nem érintett, akár ez így is maradhatott volna, de mire hazajöttek, a szomszéd farmer mindent elintézett. Kihívta az áramszolgáltatót, és saját kezűleg kijavította a tetőt is. Egyáltalán nem telefonált nekik, hogy ne zavarja őket a vakációjukon. És amikor hazaértek, egy kedves levél várt rájuk, ami mindent megmagyarázott.

Időutazás Avonlea-be

A sziget maga gyönyörű, épp olyan, mint a Váratlan utazás című sorozatban, hiszen valóban itt forgatták minden képkockáját. Nyáron körülbelül 25 fokra lehet számítani, de ilyenkor a sziget lakói már ájuldoznak a hőség miatt. Az óceán ritkán melegebb 20 foknál, ami inkább a szörfösöknek kedvez, de azért bemerészkedtem a vízbe, még ha kissé dideregtem is.

Természetesen elmentünk a kimondottan Anne rajongóknak szánt Avonlea faluba, ami amolyan skanzenként üzemel. Itt beöltözhetsz korhű ruhába, és ha szerencséd van, maga Gilbert Blythe kér fel táncolni. Nekem részem lehetett eme megtiszteltetésben.

Bár jó móka ez a kis díszlet falu, és aranyosak a kis jelenetek a regényekből, de jóval meghatóbb élmény volt L. M. Montgomery szülőházát megnézni, és abban a kis erdőben járni, ahol talán először gondolta ki a bájos regény karaktereit.

"A nyugati égbolt alját még a naplemente festette bíborszínűre, de már feljött a hold is, és a tó vize, mint egy nagy, ezüst álom nyújtózott a fényében. (...)

- Nagyon hallgatag vagy, Anne...

- Attól félek, hogy ha szólok, vagy megmozdulok, megtörik a csend - és vele a varázs, és szertefoszlik ez a szépség."

Amikor egy gyermekkori álom úgy válik valóra, hogy az élmény semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után, azt egészen nyugodtan hívhatjuk tökéletes nyaralásnak.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: www.roadtoavonlea.com