Skócia: A tündérmesék országában jártam!

A metsző hideg szél borzolja a hajam. Elmosolyodom. Kinyitom a szemem. A skóciai utazás emlékei sokáig elkísérnek a szürke hétköznapokban is. Skóciáról sokaknak a vad, hegyvidéki tájak ugranak be, ám az ország déli része legalább annyira lenyűgöző. Bérelt autónkkal zöld lankák, dombokon legelésző birkák, virágba borult mezők, kőkerítéses farmok mellett vezetett végig utunk. Elképesztően megnyugtató volt a táj. Az emberek mindenhol mosolyogtak, filmre kívánkozó volt az idill.

Edingburgh és az Abszol út

Edinburgh mindkettőnket már az első pillanattól lenyűgözött, káprázatos atmoszférájával és elhelyezkedésével: a várost egyik oldalról hegyek, másik oldalról a tenger határolja. Miután elkezdett sötétedni - és ezzel párhuzamosan felélénkült a semmihez sem hasonlítható, jeges tengeri szél -, éreztem, hogy azonnal szükségem van egy híres skót whisky-re és egy plusz pulóverre.

A "tipikus" skót táj

A felföldi hegyvidék az ország talán legvadregényesebb szeglete. Innen származnak a leghíresebb klánok, a Macleodok, a Mackenzie-k vagy a Fraserek, akik színes tartánjaikkal ma is őrzik a hagyományaikat. A Felföld fővárosától, Inverness-től nem messze található Nessie lakóhelye, a Loch Ness-i tó, mely turisták százait vonzza a környékre. Az Urquhart vár faláról csodás panoráma tárult a szemünk elé - és habár nagyon figyeltük, de Nessie nem bukkant fel.

Életre kelt giccs: tó, csend, őz, nárcisz

Talán nem is a nagy és híres látnivalók a legelképesztőbbek Skóciában. Hanem az a szavakkal leírhatatlan báj, harmónia és álomszerű idill, ami belengi az egész országot. Csak, hogy egy példát hozzak: Loch Ness-től északnyugatra haladva megérkeztünk aznapi szállásukhoz, mely Agatha Christie-t is megihlette volna. Kis hotelünk a Loch Maree partján állt magányosan, több tíz kilométerre minden nagyobb, lakott településtől.

"Nem a cél a fontos, hanem az út maga."

Nyugat felé továbbhaladva elérkeztünk a Skócia esszenciájaként számon tartott Isle of Skye szigethez, ami valóban rászolgált a hírnevére. Vadregényes hegyek, zúgó patakok és vízesések, apró halászfalvak, a zöld ezernyi árnyalata, a morajló óceán. És a világítótorony. Ez nagyon fontos, ugyanis leszögeztem a férjemnek, hogy én márpedig innen addig nem megyek el, amíg nem látunk világítótornyot. És hát valóban megérte. Ha majd lepereg előttem életem filmje, ez a látvány biztos szerepelni fog a filmkockák között.

És amikor azt hittem, hogy Skócia már nem tartogathat ennél többet, szerencsére csalódnom kellett. Ragyogó napsütésben kirándultunk a Glenfinnan emlékmű és viadukt környékén, ami szintén a Harry Potter filmekből lehet ismerős.

Természetesen ez is egy titokzatos, sötétzöld vizű loch partján áll. Kihasználva a jó időt, nekivágtunk még a Glencoe-völgynek, amit tényleg nem lehet szavakkal leírni, inkább beszéljenek helyettük a képek!

És még Skyfallt is megtaláltuk!

Összességében a skóciai körutunk életünk egyik legjobb utazása volt. A helyiek hihetetlenül kedvesek, segítőkészek és mosolygósak, a táj fantasztikus. Számomra Skócia egyet jelent az élő történelemmel, a mesék, mondák és mitológiai lények világával, mely az évszázadok során sok írót, költőt, filmrendezőt is megihletett.

Lázár Nóri

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Lázár Nóri saját képe