London és Bristol - Anglia két arca

Mi azért felkerekedtünk a nővéremmel, hogy részesei legyünk a sajátos londoni hangulatnak, na meg, hogy meglepjük a gyerekét Bristolban - aki azóta már hazaköltözött. De sikerült még helyben elcsípnünk őt, így megtekinthettük a bristoli panellakását, mely rajta és a lakótársain kívül a komplett szomáliai kisebbségnek nyújtott menedéket. Az angolok annyira szeretik a szűk tereket, hogy még a lakótelepi lakások is keskenyek és emeletesek. Sőt, egy átlag családi ház is öt méter széles (melyből egyet elfoglal a lépcső).

Bristolt már akkor sem sikerült megszeretnem, amikor én éltem ott. Ez egy gyárváros, ahol a világon semmi látnivaló nincs. Leszámítva az öngyilkosok hídját, az SS Great Britaint, meg egy másik hajót, ami az első rabszolgaszállító - így a helyieknek inkább szégyen, mint büszkeség. A város határában álló elhagyatott elmeotthon (a Barrow Gurney Hospital) tűnt még turistacsalogató látványosságnak, de sajnos senki nem jött el velem megnézni. A városnak igazán hangulata sincs. Szürke minden.

A bristoli gettó után Londonban folytattuk a kirándulást. A szállásunk a gazdag negyed közepére esett, a Hyde Park szomszédságában. Az utcán parkoló autók többségében Porschék és Maseratik voltak, amik aranyszínű terepjárók társaságában sorakoztak. De több narancssárgára vagy neonzöldre festett Lamborghini is eldübörgött a ház előtt.

Áldoztunk a gasztronómia oltárán is: az M&M's boltban a szivárvány összes színében válogathatsz csoki drazsét, a Paul francia pékségben pedig tizenöt centis, rózsaszín óriáshabcsókkal enyhítheted az édesség utáni vágyad. Szinte kötelező a héjában sült töltött burgonya és a hagyományos brit reggeli is: tojással, szalonnával, krumplival, sült paradicsommal, hurkával és a bátraknak babbal.

Ráadásul a brit férfiak igencsak csinosak: többségében slim fit inget, zakót és elegáns szövetkabátot viselnek. Általában ápolt a szakálluk és a frizurájuk is. Sőt, mint kiderült, szexin búgó akcentusa nemcsak Tom Hardy-nak van, hanem szinte mindenkinek Angliában.

A nők azonban inkább furcsák. Sokkal bátrabban öltözködnek, mint mi, és még a leopárdmintás tréningnadrághoz is kötelező a tökéletes - olykor durván túltolt - smink. Az időjárásra viszont fittyet hánynak: képesek elindulni bulizni egy szál szatén miniruhában, dzseki nélkül, télvíz idején. Vagy magukra ölteni egy télikabátot óriás körsállal és strandpapucsot húzni hozzá.

Mi elég nyomorultul éreztük magunkat a gazdag negyed közepén, hátizsákkal a vállunkon. Jobb lett volna, ha dzseki helyett a szövetkabát eleganciája ölel minket körbe. Szerencsére csinos, angolkockás ruhákat potom pénzekért lehet vásárolni, és cipők terén is őrületes a választék. Az élelmiszerüzletek kínálata pedig felfoghatatlan a hazaihoz képest. Bőven tudtunk volna még shoppingolni, ha a kézipoggyászunk űrtartalma megengedte volna...

Egyszer mindenképpen érdemes megnézni Londont. Akkor is, ha már nem számít különleges úti célnak. Viszont ha tényleg jól akarod érezni magad, akkor csinosan és üres táskával indulj útnak!

Nyitókép: Shuttertsock