Azért hidd el, jó kis hely Nápoly: randa ugyan, de nagyon finom. Ez a pizza szülővárosa, könyörgöm! Ha érdekel a boldog zabálás olasz központja, íme, egy kis segítség az úthoz. Öt elképesztő dolog Nápolyból, amire nem árt időben felkészülni!
Oké, mindenki hallott már a káoszról, ami az olasz utakat jellemzi. De átélni valami egészen más: az a halálfélelem. Nápolyban járművek és gyalogosok megállás nélkül, egyszerre közlekednek. A lámpa nem számít, ha át akarsz jutni az út túloldalára, csukd be a szemed, és hajrá! Aztán majd megállnak. Egy rendes olasz gyereknek sosem volt babaülése: autóban anya ölében, robogón apa hátába kapaszkodva ismerte meg a forgalmat. Ezért kamaszként már nem okoz gondot a száguldó motoron koccintás sem (a saját szememmel láttam).
A rövid nápolyi út alatt elábrándoztam: léteznek egyáltalán csendes, visszafogott olaszok? Ami nekik kellemes beszédhang, egy magyarnak már kiabálás. És nemcsak a hangjuk repdes, hanem a végtagjaik is: egy igazi olasz az egész testével magyaráz. Ez a közlésvágy messziről bájos, de közelről és napokon át idegesítő lehet. Van rá megoldásom: vigyél füldugót, és üvölts velük boldogan te is!
Nápoly egy hegyoldalban fekszik, és lakói régen sem aggódtak a domborzat miatt. A belváros rengeteg, egymás hegyén-hátán épült házból áll. Keskeny és meredek utcáit nem csak haladásra használják, ők egyszerűen az utcán élnek! Itt esznek, vesznek, isznak, találkoznak és beszélnek meg mindent. Csoda, hogy véget nem érő a kosz és a zsúfoltság?
Ha szombat este van, egy olasznak menni kell. Összetrombitál családot-barátot, majd mind megindulnak - hol máshol, mint az utcákon? Ilyenkor Nápoly minden szegletében emberek vonulnak ide meg oda, a maguk hangos, kívülről mégis titokzatos módján. Az idősek és a legkisebbek sem maradnak ki a jóból. Az öregeket karon fogják, az öt (!) évesnél fiatalabb gyerekeket babakocsiban tolják magukkal. Ez a megoldás először furcsa volt, majd fél óra menetelés a szombati tömegben felnyitotta a szememet: a babakocsiba szíjazva a gyerek nyugton marad, nem veszik el, és ha elfárad, van hol elbóbiskolnia. Családi élet olasz módra, én megszerettelek!
Nápolyban enni kell. Sokat. És mindig. Az olaszok a caffetteriában indítják a napot, majd többször is beugranak inni egy jó espressót és trécselni egy kicsit. Este aztán megtelnek a trattoriák és pizzériák. És lehet, hogy az utcán kosz van és kavalkád, de egy vendéglátóhelyen tisztaság, gyors kiszolgálás és nagyon jó minőségű étel és ital várja a vendéget. A nápolyi paradicsom pedig legalább olyan híres, mint a város pizzája, mert a Vezúv ásványokban gazdag földjében termett: ezt a paradicsom ízt soha nem lehet elfelejteni.
Nyitókép: Nyiri Zsuzsi saját képe
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.