Tíz perc szundi a reggeli helyett - én ettől érzem fittnek magam! :D

Nemcsak azért, mert szeretek aludni, hanem mert, ha nem alszom, az emésztésem sem az igazi. Annak pedig nincs értelme, hogy egy lelassult anyagcseréjű, ásítozó nő legyek.

Már gyerekkoromban is inkább aludtam evés helyett. A mai napig, ha előző este nem készítem ki a reggelinek valót, reggel hót ziher, hogy nem fogok nekiállni kreatívkodni. Miután az általános iskolás éveimet katolikus intézményben töltöttem, a reggeli ima - ami egyet jelentett a 7:40-es kezdéssel - ugyanúgy a mindennapok része volt, akárcsak az egyenköpeny. Ezzel nem is lenne gond, ha nem utáltam volna korán kelni. Ráadásul a szomszéd faluból kellett reggelente átbumlizni a suliba.

Szóval, legtöbbször tízórai formájában juttattam be az agybeindító táplálékot, vagy az első szünetben nekiláttam a szendvicsemnek. Amit persze anyukám készített el nekem, pedig csak 5 perccel előbb kelt, mint én. Az élet mondjuk, őt igazolja: mindig eleget alszik, és közel 60 évesen is szép a bőre, alig vannak ráncai, és az idegrendszere is rendben van.

Egy darabig erősítettem az "egészséges, zabkását gyümölccsel evők" táborát, de egy óra után újra éhes voltam, és ismét vadásznom kellett valami ételt - így ráadásul kétszer ettem délelőtt. Ha pedig kialvatlan és éhes vagyok, nem fog az agyam, és akkor a munka sem megy. Ördögi kör ez, amire nekem egy megoldásom van: mindenkinek figyelnie kell a testét.

Nincs olyan egyendiéta, életmód vagy reggeli, amitől mindenki ezerrel pörög, ki kell tapasztalni, mi a jó neked - aztán valamilyen módon beintegrálni a napodba. De a lazább napokon persze lehet Garfield módszerét is követni: az alvástól megéhezel, az evéstől meg elálmosodsz. ;)

Nyitókép: iStockphoto