Így tedd a problémás bőrödet még sérülékenyebbé! - Antitippek a tudatos bőrápoláshoz kezdőknek
Jobb későn, mint soha, gondoltam, amikor úgy döntöttem, innentől kezdve márpedig tudatosan, okosan és rendszeresen ápolom a bőrömet. Azonban, - mint az élet egyéb területein is -, először túllőttem a célon. Nem is kicsit. Az addig csak melegvizet és jobb napokon némi lemosót és hidratálót látott arcbőröm egyenesen sokkot kapott, a hatóanyagok tucatjától és az első eredmény kataszrofálisabb lett, mintha hozzá se nyúltam volna az arcomhoz.
Minden nő életében elérkezik az a pillanat, amikor a tükörbe néz és úgy érzi, az, amit lát a bőrén: nem állapot. Nos, velem is így történt, annak ellenére, hogy ha valaki, én igazán magasról tettem erre a témára, utáltam a krémek állagát és úgy, ahogy van, felesleges idő- és pénzpocsékolásnak éreztem a kencefizézést. Simán végigtúráztam a nyarat fényvédő nélkül - igaz, legalább nem sminkeltem - , este pedig a mocskos arcomat csupán a tus alatt, meleg vízzel öblítettem le, és általában olyan fáradt voltam, hogy a hidratálást is elfelejtettem.
Ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna, bár nyáron úgy éreztem, végre van egy kis színem, őszre konkrétan egy egész pigmentfolt-térkép rajzolódott ki az arcomra. Így akadtam rá néhány tudatos bőrápolással foglalkozó oldalra, és úgy éreztem, most azonnal tennem kell a kinézetemért, az ügy súlyossabbá válása előtt.
Bár olvastam néhány márkáról, ki is választottam a számomra szimpatikusat és hatóanyagokról is tájékozódtam, kezdőként a súlyozás nem volt éppen az erősségem, minden megtetszett, így körülbelül mindent megrendeltem, amiről úgy véltem, jót tehet a bőrömnek. Az az információ azonban elkerülte a figyelmemet, és magamtól se volt annyi eszem, hogy jobban tenném, ha a szérumokat, peptideket, hámlasztókat nem egyszerre vezetném be a rutinomba, hanem egyesével, szépen, fokozatosan.
Arra, hogy néhány megrendelt termék mégsem szimpatikus a bőrömnek, hamar rájöttem, volt, amit egyszerűen csak nem szerettem használni, de ezekkel legalább kárt nem okoztam magamnak.
Bezzeg a hámlasztóval! Kiokoskodtam, hogy a retinol, na és persze a reggeli C-vitamin varázsszérium mellett a hámlasztók igazi csodát művelnek a bőrrel, így hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az elhalt bőrréteg kémiai eltávolításába. Egy darabig tetszett is, amit látok, gondoltam, turbófokozatra kapcsolok, gyakrabban és erősebb hámlasztót kenegettem magamra - jöhetett minden: AHA, BHA - egészen addig, amíg nem csak hogy minden este kipirosodott az arcom, de égett is, és a már addig szuperul működő lemosók és hidratálók is csípték a bőrömet.
A "szakirodalom" alaposan áttanulmányozása közben arra jutottam, nem csak, hogy túlhámlasztottam, de a mellette használt erős és aktív hatóanyagokkal a végletekig irritáltam a bőrömet. Ekkor azonban már megfogadtam a szakemberek tanácsát és egy időre visszatértem a lemosó-hidratáló és a reggeli fényvédő szentháromsághoz, amihez csak egy bőrnyugtató szérumot használtam, amivel azonban már nem nyúltam mellé és biztos, hogy a rutinom része marad.
Lekopogom, a bőröm pár nap kenceböjt után szépen rendbejött, de megfogadtam: az arcom ápolásában ezentúl nem csak magamra, hanem a témában jártas szakemberekre hallgatok és arra is odafigyelek, hogy nem mindegy, melyik évszakban, mit kenek magamra. Nehéz türelmesnek lenni, hiszen a fürdőszoba-polcomon csalogatóan néznek rám a csinibbnél csinibb szérumos üvegcsék, de ellenállok, hiszen a cél az, hogy javítsak és ne rontsak a bőröm állapotán.
Hogy mi lesz a viszonylag gyorsan megromló termékekkel? Nos, az biztos, hogy a lejárati időig nem tudom elhasználni azokat, így a barátaim és családtagjaim jól jártak a mohóságommal, mert bizony lesz, amit nekik ajándékozok majd.