Amikor először hallottam a már Olaszországban járó koronavírus-járványról, megállt bennem az ütő, mintha egy jeges kéz szorította volna össze a mellkasomat. Emlékszem, pánikszerű életmódváltásba kezdtem, hogy felkészüljek a harcra.
Hordószám döntöttem magamba a gyógyteákat, vitaminokat, és egy nap százszor felléptem a WHO oldalára, hogy megnézzem, hogy áll a járványügyi helyzet. Még éjszakára is bekapcsolva hagytam a mobilomat, nehogy lemaradjak valami fontos fejleményről.
Egyik reggel aztán, egy szörnyűséges rémálom után leizzadva ébredtem, a szívem hevesen vert. Amikor belenéztem a tükörbe, egy kétségbeesett, hamuarcú parakirálynő nézett vissza rám. Annyira megijedtem a saját látványomtól, hogy elhatároztam, véget vetek ennek a folyamatos stresszelésnek és aggódásnak. Mert nincs semmi értelme.
A szakemberek szerint a koronavírussal kapcsolatos szorongás normális reakció, de csak egy bizonyos pontig. Az viszont nem normális, hogy minden este remegve alszom el, nem normális, hogy éjjel-nappal a netet bújom, és nem tudok lekattanni a témáról.
Ebben az állapotomban úgy éreztem, jobban teszem, ha felhívom a pszichológusomat. A tanácsait megfogadva a következő hetekben sokkal kevesebbet fogok okostelefonozni, és leiratkozom néhány híroldalról - főleg azokról, amik tele vannak félelemkeltő, hatásvadász cikkekkel. A koronavírussal kapcsolatos információlavina ugyanis még nagyobb szorongást okoz bennem, amitől beindul egy negatív spirál, és csak egyre lejjebb fog húzni. Az én legfontosabb dolgom most az, hogy azokra a dolgokra összpontosítsak, amikre van ráhatásom, és tudok rajtuk változtatni.
Persze nem könnyű beleszokni abba, hogy a napjaimat a négy fal között, bezárva töltöm, de jelen pillanatban úgysem tehetek mást. Ezért igyekszem úgy tekinteni a helyzetre, mint egyfajta fejlődési lehetőségre, amiből sokat tanulhatok. Már el is készítettem a saját akciótervemet, ami segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot.
- Első lépésként kialakítottam magamnak egy otthoni napirendet, hogy legyen némi rendszer az életemben. Reggel ugyanúgy kelek, mintha munkába mennék, aztán úgy osztom be a napomat, hogy mindenre jusson idő. A teendőim közé pedig beiktatok kisebb szüneteket. Ha látom egy táblázatban, hogy nagyjából miket terveztem, akkor gyorsabban ráveszem magam az adott feladat elvégzésére.
- Tudvalevő, hogy a fizikai aktivitás az egyik leghatásosabb gyógymód a szorongás ellen. Ezért igyekszem minél többet mozogni, nyilván a lehetőségeimhez mérten. Szerencsére ma már rengeteg ingyenes online edzésbe, jógaórába lehet bekapcsolódni, így azért könnyebb elviselni a kényszerszerű bezártságot.
- Készítettem egy listát azokról, akiket bármikor felhívhatok, ha elönt a magány, vagy túlságosan eluralkodik rajtam az aggodalom. Sokszor vannak nehéz pillanataim, de megnyugtató érzés tudni, hogy bármi történjék is, mindig számíthatok ezekre az emberekre.
- A meditációs gyakorlatok is segítenek a pozitív gondolkodás fejlesztésében. Elhatároztam, hogy ezentúl minden nap fogok gyakorolni, lehetőleg mindig ugyanakkor.
- Szeretném ezt a csendesebb időszakot arra használni, hogy leszámoljak az összevissza evéssel. Ami nemcsak az alakomnak, de a hangulatomnak sem tesz jót. Egy csomó egészséges és finom receptet találtam a neten, amit már úgyis régóta ki akartam próbálni. Most legalább van időm új fogásokkal kísérletezni.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
