Csak azt hasznosítsd a trendekből, ami illik hozzád

Számtalanszor látok olyan lányokat, nőket az utcán, akikhez legszívesebben odamennék és megkérdezném, ezt miért csinálod magaddal? Persze nem megyek oda, mert nem az én dolgom, de ilyenkor mindig felvillan a fejemben, hogy

És hiszed vagy sem, most cseppet sem a rosszindulat beszél belőlem, nem szidni akarom őket, nem lesajnálni vagy jót csámcsogni rajtuk, hanem éppen ellenkezőleg.

Hol vannak a jóakarók?

Olyan ez, mint amikor elkenődik a szempillaspirálod és te nyugodtam vonulsz egy hatalmas, fekete monoklival a szemed alatt. Vagy amikor a szoknyád becsípődik a bugyidba, övedbe és a fenekedet nézi mindenki. Hát nem lenne jobb, ha valaki odamenne hozzád és kedvesen közölné veled, hogy igazítsd meg a ruhádat? Na, ugye! Mert mi a kellemetlenebb? Ha szólnak vagy ha hagyják, hogy egész nap úgy rohangálj? Én magamból kiindulva már többször is odamentem idegen nőkhöz, ha hasonlót láttam. Akadt már tátongó cipzár, táska által fenékig feltűrt szoknya, de ha valakinek nyitva a hátizsákja, annak is odaszólok. Simán felebaráti szeretetből. Stílusbaki esetén azonban nem érzem úgy, hogy jogom lenne felhívni rá a figyelmet. Hiszen mindenki úgy öltözik, ahogyan akar. Ám egy szerető édesanya, egy barátnő vagy a párunk igenis említést tehetne róla, ha azt látja, nem éppen előnyös az aznapi választás.

A divat nem minden – gondold át!

Vegyük példának a cicanacit. Szerintem már mindenki unásig hallotta, hogy a leggings nem nadrág. Inkább olyan, mint egy lábfej nélküli harisnya. Mégis sokan úgy hordják, mint a farmert, rövid pulcsikkal, topokkal. Lelke rajta, akinek tökéletes az alakja – bár szerintem rajtuk sem esztétikus -, na de akinek még lenne is mit korrigálnia...

Miért? Miért nem vett fel egy hosszított tunikát, egy fenék alá érő inget vagy pulcsit a cicanacijához?

De ott vannak a gigamega sarkakon billegő lányok is. Imádom a magas sarkú cipőket. Gyönyörű, hosszú lábakat varázsolnak mindenkinek, ám nincs annál kiábrándítóbb, mint mikor valaki felhúzza a csodás körömcipőjét és majd orra bukik benne. Nem, nem azért, mert véletlenül megbotlott, hanem mert konkrétan nem tud járni benne. Akkor miért erőlteti? Értem, hogy szexi, de ha nincs hozzászokva, akkor sokkal inkább nevetséges az összhatás, mintsem nőies. Persze mindenki elkezdte valahol, ez is csak gyakorlás kérdése, de nem kell azonnal egy 10 cm magas, platformos cipellővel indítani. Érdemes először kisebb sarkakon biztosan állni és ha az már tökéletesen megy, akkor mindig egy kicsivel magasabb babérokra törni.

Szintén sokszor látom, hogy egy fiatal lány felvesz valami iszonyatosan kivágott vagy szemkápráztatóan rövid ruhácskát. Még jól is áll neki, mégis mást sem csinál, csak a dekoltázsát igazgatja és a szoknyarészt huzigálja. Percenként. Ordít róla, hogy utálja az egészet, kényelmetlenül érzi magát benne, feszeng. Ilyenkor pedig

A kihívó ruhákhoz ugyanis nem elsősorban kifogástalan alakra van szükség, hanem kellő magabiztosságra és arra, hogy jól érezzük magunkat a választásunkban. Többször láttam már teltkarcsú lányokat feszes, csillogó szettekben, akik konkrétan ragyogtak és vékony hölgyeket hasonló outfitben, akikre rossz volt ránézni.

Egy szó, mint száz, a divat az divat és értem én, hogy sokan szeretnének mindent magukra húzni, amit éppen az aktuális trend diktál, de könyörgöm, ne tedd! Van, amit érdemes elengedni, mert hiába a legújabb kollekció, a legdrágább márka, a próbababán tökéletesen mutató összeállítás, ha neked az éppen nem áll jól vagy egyszerűen nem tudsz vele azonosulni. Ne erőltess mindent magadra, inkább keresd meg azt, amiben tündökölhetsz és amiben igazán jól érzed magad. Coco Chanel szavaival élve: A divat változik, a stílus örök!
Legyél inkább stílusos!