Nem a külsődtől leszel igazi Nő!

Elképzeltem, hogy majd meghízok, amit főképp a gyerek után nem tudok leadni, nem veszek majd fel miniszoknyát meg kis sortot, mert ebben a korban már nem illendő. Nagyjából láttam a képet, hogy lesz valami egyszerű melóm, két gyerekem, egy férjem, és éljük az "ilyenkor" átlagos mindennapokat. Időközben rá kellett jönnöm, hogy ez az elképzelésem nagyrészt a környezetemben látottakból fakadt.

Láttam a melegítős anyukákat, akiknek nem voltak különösebb vágyaik és céljaik, vagy ha voltak is, azok elhaltak valahol félúton az ovi és a tűzhely között. És ha volt is nő, aki kicsit kilógott a sorból, arra csak irigykedtek, vagy azt mondták: "Na persze, jó helyre ment férjhez, neki könnyű!" Esetleg nemes egyszerűséggel egy hiú hülye picsának titulálták.

Ám van, ami nem az...

Te 20 éves lány, aki szerint én már öreg vagyok... üzenek neked, és elmondok pár titkot. Nem sértésnek, nem is jó tanács osztogatásnak szánom, hiszen nem vagyok az anyád. Csak úgy elmondom. És mondhatnám ezt a 15 évvel fiatalabb énemnek is.

Az, hogy alapból jó testi adottságokkal rendelkezel, egy remek dolog. Hozd ki belőle a legtöbbet, de ne tulajdoníts neki túl nagy jelentőséget! És hogy mindez csak pár évig lesz így? Hacsak nem atomjó a genetikád, akkor igen. Ellenben, ha teszel érte, kicsit kitolhatod ezt az időintervallumot. Azonban egy idő után akkor sem ez fog meghatározni téged!

Tudod, mikor lettem nő? Amikor megszületett a lányom. Akkor értem lányból nővé. És nem, itt most nem a klasszikus felelősségvállalás és egyéb maszlagokra gondolok. Persze, azok is megérkeztek a lányom születésével, de amire most gondolok, az valami egészen más. Akkor nyílt ki egy izgalmas világ, akkor kezdtem máshogy viszonyulni a férfiakhoz, kapcsolatokhoz, szexualitáshoz - és úgy egyáltalán, a női lét élvezetéhez.

És ezt nem elsősorban a külső adja, hanem a személyiséged. Tudom, mit akarok, és ha nem is rohamléptekben, de minden nap megyek kicsit a céljaim felé. Tudom, ki vagyok, és ha nem is mindig vagyok elégedett, minden nap teszek azért, hogy fejlődjek. Nem rajongok minden nap a munkámért, de alapvetően szeretem, és igyekszem a kerek egészet nézni, nem csak kiragadott darabokat. Értesz engem?

Az a sok esetben bizonytalan lány nő lett. Annak ellenére, hogy 20 évesen nőiesebb volt a mellem. Annak ellenére, hogy több ráncom van. Annak ellenére, hogy akkor hírből sem hallottam a narancsbőrről. Mégsem cserélnék. És most jöhetnek azok, akik szerint ez mentség és duma. Legyen így. És ha akarom, felvarratom a szemem, ha akarom, szilikont tetetek a mellembe, mert egész egyszerűen én fogom eldönteni, hogy a személyiségemmel együtt a külsőm hogyan változik, nekem mi a jó és mi fér bele.

Mégis én, mi vagyunk mellette. És tudjátok, hogy miért? Mert ha lehet választani 2 feszes mell, tökéletes test vagy egy valódi személyiség között, akkor te 20 éves lány, meg kell, hogy tudd a titkot: egy olyan férfit, aki nem villogni, hanem élni akar veled, a külsőségekkel szemben sokkal jobban fogja érdekelni, hogy ki vagy te valójában! És ha csak másolata vagy egy olyan nőnek, akiből van még több ezer rajtad kívül, akkor mindegy, mit mutat az évszámod és a fényképek.

Fontos a külső? Bizonyos szinten igen, bár én inkább az igényességet mondanám. De nem plusz vagy mínusz 5 kilón, 5 ráncon, 5 ősz hajszálon, avagy 5 éven fog múlni. Hanem azon, hogy mennyire tudsz NŐ lenni, és nem egy kislány, aki elveszik a külsőségekben, mert akkor veled is csak addig vesznek el a pillanatban, amíg a Facebookon egy frankó képet posztolnak.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock