Szemét az a férfi, aki diétázásra kéri a feleségét?

Az egyik barátnőm feldúltan mesélte a minap: a párja szeretné, ha lefogyna hetvenöt kilóra, amennyi a megismerkedésük idején volt. Szerinte viszont rettenetesen bántó, hogy ilyesmire kéri.

Főleg, mert mindent megtett a kapcsolatukért. Rendben tartotta a házat, mosott a férfira, minden nap meleg vacsorával várta. Miért nem azt nézi a férj, hogy mindene megvan, ahelyett, hogy a felesége túlsúlyára koncentrálna? Miért számít ennyire a másik külseje?

Éreztem, hogy fel kellene háborodnom, de mégsem tudtam pusztán az ő szemszögéből nézni a dolgot. Ezért egy kicsit utánajártam a témának az interneten, és láttam, hogy a barátnőm története nem egyedi eset. Kétségbeesett férfiak nyílt leveleit olvastam, akiket zavar, hogy meghízott a feleségük.

Szeretik a párjukat, de elmúlóban van a szexuális vágy, ami sajnos nem akarat és szándék kérdése. Mégsem mernek emiatt szólni, mert nem tudják, hogyan tegyék, ezért névtelenül a nyilvánossághoz fordultak. A női válasz pedig szinte mindenhol ugyanaz. Noha őszinteséget várunk a férfitól, ha olyat mond, ami nem tetszik, akkor egy szemétláda. Ott rohadjon meg, ahol van! Nem is érdemel társat az ilyen...

Olyan fórum témákat is találtam, ahol a férj hízott meg. Hatalmas sörhasat eresztett, és ezért fél, hogy elhagyják. Szerencsétlent azonban leginkább kiosztották a csajok biztatás helyett. Főként azok a feleségek, akik ugyanolyan jó kondiban voltak, mint a kapcsolatuk elején. A férfi húzzon el sportolni ahelyett, hogy rinyálna - különben meg miért nem figyelt jobban, miért hagyta el magát? Úgy látszik, hogy a nők rettenetesen kemények tudnak lenni, amikor elvárásokat, kritikát kell megfogalmazni. Ám a kritika elfogadása már közel sem megy ilyen könnyen...

Forrás: Shutterstock

Én nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy szemét az a férfi, aki fogyókúrára kéri a feleségét. Persze egy igénytelen, csipsz morzsás atlétában fetrengő férjtől nem biztos, hogy pozitív fogadtatásra lel egy ilyen kritikai észrevétel. Sőt, attól sem, aki állandóan piszkálódik - de ilyenkor már a kapcsolat minősége a fő probléma, és nem a testsúly.

Az is bunkó, aki szülés után két héttel teszi szóvá a feleségének, hogy van rajta pár kiló felesleg. Szülés után két évvel szóvá tenni viszont jogos, ha valakit már látványosan nem érdekel a társa, és következetesen elhanyagolja magát.

Mi például megbeszéltük a párommal, hogy ha bármelyikünk egészségtelen mennyiségű túlsúlyt szed magára, akkor időben szólni fog neki a másik. Csak meg kell találni a módját, hogyan adjuk ezt úgy a párunk tudtára, hogy a lehető legkevésbé bántsuk meg vele. Ehhez kell egy olyan társ is, aki nem akad ki az őszinteségen.

Vannak elfogadható - és néha kivédhetetlen - negatív változások az emberi testben, amik a korral, az egészségügyi állapottal vagy mondjuk, a gyerekszüléssel járnak. Tök oké egy sebhely, vagy hogy az idősödés miatt nő a szarkalábak száma. Egy idő után senkinek a bőre sem olyan feszes, mint húszévesen.

Ha szeretsz valakit, akkor elég sok minden belefér külsőleg, ami változhat a kezdetekhez képest, és nem megy a szexuális vágy rovására. Így pár kiló plusz sem a világvége. De egy kapcsolatnak az is része, hogy igyekszünk mindent megtenni azért, hogy külsőre is tetsszünk a másiknak. Amennyire csak tőlünk telik. Ha pedig nekünk nem tetszik valami, akkor nemcsak szólunk, hanem lehetővé tesszük a másiknak a változást, és segítjük benne. Szerintem sokkal jobb, ha a másik időben szól, mi lohasztja le a vágyát - különben hosszú távon a kapcsolat rovására mehet a dolog...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?