A merész csajok kitörnek a szürkeségből!
Minden azzal a januári vállalkozásindítási tréninggel kezdődött. Az előadó napról napra jobban nézett ki: dögös kékeket és szemkápráztató sárgákat viselt. Miközben hallgattam a marketing témájú előadásait, szép csendben elirigyeltem tőle a színeket.
Olyannyira, hogy elhatároztam: másnap én is valami színesben jelenek meg. Este teátrálisan - és egyszerre - nyitottam ki a szekrényem ajtaját és a szemeimet. Ritka pillanat volt, hiszen addig általában csak vaksin kotorásztam a polcok között, hogy előkapjak valami göncöt a sötétből. Most viszont ledöbbentem: mindenem szürke, fekete vagy sötétkék.
Nyolcvan évesnek öltözöm, pedig még negyven sem vagyok.
Nos, ebből elég! - határoztam el azonnal, és rohantam Gúgl barátomhoz egy kis lelki fröccsért és némi infóért: szükségem van egy... egyööö.. Egy izére. "Sztájlisztra". Ja, nem, egy színtanácsadásra és testalkatelemzésre - javított ki Gúgl. Mindegy. A lényeg, hogy kell. Rá is találtam egy "színszakira", aki a hozzám illő színeken túl környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vesz, amikor öltözködési tanácsokat osztogat. A "legyen kevés, de jó minőségű és igazán hozzád illő ruhád" elvvel teljesen azonosulva be is jelentkeztem hozzá.
A lelkesedésem azonban drámaian csökkent a hat héttel későbbi időpont közeledtével. No, de ha már elkezdtem, végigcsinálom. A napfényes budai stúdióban egy hatalmas tükör fogadott. "Jó lesz távozni innen, de gyorsan!" - közöltem suttogva a velem szemben álló, táskás szemű, unalmas copfot viselő pici nővel. (Huhh, bakker, ez én vagyok?!) "Gyáva vaaagy, ne legyél gyávaaa!" - intett le egy belső hang.
A tanácsadó fehér turbánt tett a fejemre, és letakarta a vállamat. Aztán csak dobálta rám a színeket: jöttek a kékek, a barnák, a pirosak meg a lilák. "Na, aranyoskám, nem leszek a kedvenc kliensed, az tuti... Nekem férfiagyam van, szóval nálam van piros, kék, meg zőőőd... hallom én, hogy mondod, hogy az királykék meg türkiz, de az nekem kék!" - nyomtam magamban a monológot, de a tanácsadó nem állt le.
"A fenyőzöld csodásan áll, míg nézd, ez a khaki borzasztóan" - konstatálta diadalittasan. Ő már látta a fényt az alagút végén, én meg attól rettegtem, hogy kiég a retinám. Óvodás koromban használtam ennyi színt utoljára, de komolyan.
A tanácsadás végén kaptam egy kis kártyát, amelyen legnagyobb meglepetésemre tetszetős lilák, zöldek, pirosak és citromsárgák sorakoztak. Búcsúzóul még felírt "receptre" pár élénk színű rúzst, én pedig megbabonázva tértem be a legközelebbi drogériába.
A "szexi fukszia" árnyalatot persze csak otthon mertem felkenni a számra, és aznap már nem volt bátorságom kimozdulni a négy fal közül. "Te, így észre fognak venni. Kérdezgetni fogják, hogy mi lett a száddal! Jó lesz ez neked?" - morfondíroztam magamban, miközben felhúztam a szokásos, szerdai szürke ruhámat.
A választ még nem tudom, csak azt, hogy másnap egy nőt megdicsértem, mert "színhelyesen" öltözött fel (nagyon jólesett neki a bók), és úgy mentem végig egy ruhaüzleten, hogy egy pillanat alatt tudtam, mit nem szabad megvásárolnom. Elkezdtem látni a színeket. Titkok tudója lettem. Már csak az a kérdés, merjem-e használni... a szürke olyan biztonságos!
Nyitókép: Shutterstock