Sokan hajlamosak vagyunk megmaradni a kényelmesnek tűnő, ám valójában pocsék élethelyzetekben. Éveken keresztül én is így tettem, és ahelyett, hogy cselekedtem volna, csak panaszkodtam.
Rugalmas ember vagyok, viszonylag jól viselem a változást, még az sem érdekel, ha az irodában időről időre máshol kell ülnöm vagy változik az időbeosztásom. Ha a feladatkörömben adódik valami új, többnyire hamar belejövök, de volt egy valami, amin éveken át képtelen voltam változtatni.
Már lassan 10 éve ugyanabban a lakásban éltem: és bár eleinte imádtam, egy idő után fojtogatott. Tudtam, hogy lépnem kellene, de valahogy képtelen voltam rászánni magamat a költözésre.
Magam elé képzeltem a lakáskeresést, a pakolást, a könyvek dobozolását, a selejtezést és mindig megnyugtattam magamat, hogy inkább jó itt. Segíthetett volna, ha a párom noszogat legalább, de tudtam, rá, aki pedig kifejezetten gyűlöli a változást, nem számíthatok.
A rosszul szigetelő nyílászárók, a folyton csöpögő csap, a rozzant konyhabútor nap mint nap felidegesített bennünket, és bár mindketten elégedetlenek voltunk, mégsem tettünk semmit azért, hogy javítsunk a helyzeten. Persze: panaszkodni panaszkodtunk és fogadkoztunk, hogy na most már tényleg új lakást keresünk.
Bár eleinte sokként ért, utólag nagyon örülök, hogy a változás utolért bennünket: a lakás tulajdonosa közölte velünk, hogy költöznünk kell. Egyszerűen nem volt más választásunk, csak az, hogy a lehető legmegfontoltabban de viszonylag gyorsan továbblépjünk. Bár kezdetben feszültek voltunk és a többletkiadások miatt aggódtunk is, nagyon gyorsan találtunk új lakást. A beköltözés után pedig hamarosan rájöttünk, hogy mennyire megéri az árát. A jobb lokáció, a modernebb berendezések és a kellemesebb környezet jelentősen javította életminőségünket.
Forrás: Shutterstock/BalanceFormCreative
A költözésem ismét rávilágított arra, hogy a kényelmesség nem mindig a legjobb út, sőt, ha egy időre túl tudunk lépni rajta, azaz saját magunkon, a jutalmunk pont a nagyobb kényelem lehet. Megtanultam, néha a jelentős dolgok kapcsán is ki kell lépni a komfortzónánkból ahhoz, hogy igazán kielégítő életet éljünk. Már tudom, fontos, ha valami nem jó, merjünk lépni, mert a változás általában több örömet hoz, mint amennyit veszítünk vele.
A saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire igaz az, hogy ha nem változtatsz, az élet maga kényszerít rá. Viszont ha bátorságot merítünk a változtatáshoz, akkor új lehetőségeket nyithatunk meg magunk előtt, amelyek sokkal boldogabbá és teljesebbé tehetik az életünket. Ne hagyjuk, hogy a félelem és a kényelem az álmaink útjába álljon - merjünk lépni!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
