Nyílt levél a fiamhoz, akivel mindig túl szigorú voltam

Kedves Dani!

Úgy gondolom, ahogy idősödsz, egyre jobban megérted majd, mit miért tettem, de most úgy érzem, nem hagyhatlak ebben is magadra, magyarázattal tartozom. A legfontosabb az, hogy értsd, mennyire szeretlek, és mennyire fontos vagy nekem. Az akkori döntéseimet féltésből és mérhetetlen szeretetből hoztam meg - és sajnos sokszor indulatból. 

Azért írom ezt a levelet, hogy bocsánatot kérjek. Bocsánatot kérjek minden olyan alkalomért, amikor úgy érezted, hogy nem értelek meg, nem támogatlak eléggé, vagy túlságosan szigorú voltam veled. Sokkal többször kellett volna hallgatnom rád, sokkal többször kellett volna bíznom benned. Gátat szabtam a határtalan kalandvágyadnak, pedig nem kellett volna. Nem mindig értettem meg, hogy milyen fontosak voltak neked ezek a pillanatok, és ahelyett, hogy a kezdet fogtam volna az új kalandok közepette, inkább leültettelek egy kisszékre. Meg kellett volna nyugtatnom téged, erősíteni abban, hogy bármire képes vagy, ehelyett az aggódásomnak adtam hangot.

Bocsánatot kérek, hogy nem figyeltem a jelzéseidre. Sokszor egyértelművé tetted, hogy függetlenebb szeretnél lenni. Azt gondoltam, vakmerő vagy, túl nagyokat álmodsz, pedig csak meg akartad magad mutatni a világnak. Nem mertem elengedni a kezed, akkor, amikor már készen álltál rá. 

Bocsánatot kérek azért is, hogy sokkal nagyobb hangsúly fektettem az iskolai teljesítményre, mint kellett volna, hogy ebben is szigorú voltam. Mindig azt akartam, hogy a legjobbat hozd ki magadból, és féltem attól, hogy valami nagyon fontosat veszíthetsz, ha nem elég jók a jegyeid. Már látom, hogy csak nyomást helyeztem rád, megbénítottalak. Te pedig ezekkel a súlyokkal a lábadon is szárnyaltál. 

Bocsánatot kérek azért is, mert belenéztem a telefonodba, a barátaiddal való beszélgetéseket ellenőriztem. Ismerni akartam a gondolataid, ismerni akartalak barátként is, és meg akartam előzni bármiféle rosszat, ami az internet világában egy gyerekkel történhet. Már tudom, hogy ezzel a szabadságodat korlátoztam, és az aggodalmamat félreértve úgy érezted, már megint nem bízom benned. 

És nem csak ezekért a dolgokért kérek bocsánatot. Minden olyan pillanatért, amikor megbántottalak vagy csalódást okoztam, amikor hirtelen, meggondolatlanul hagyta el a számat a NEM, és úgy érezted, nem vagyok jó anyukád. Tudom teljesen őrülten hangzik, de ha van a tetteimre mentség, akkor az a szeretet. A legjobbat akartam számodra, és azt hittem, a jó neked ugyanazt jelenti, mint nekem. Megkérdezhettelek volna. 

Kérlek, fogadd el őszinte bocsánatkérésemet, és tudd, hogy mindig szerettelek, és örökké szeretni foglak. Ezentúl másképp csinálom. Itt leszek neked, támogatlak, és segítelek minden helyzetben. Véleményt akkor formálok, amikor kérdezed. Tökéletes nem vagyok és nem is leszek, de sokkal jobban megpróbálok megfelelni neked. 

Szeretettel,
Anya

Nyitókép: Shutterstock