Megszoksz vagy megszöksz? Családot nem választhat az ember

A barátokkal könnyű beszélgetni, hamar megvan a közös téma és egy húron pendültök, hiszen a másiknak nincsenek elvárásai veled szemben. Segít, támogat és meghallgat, bármit mondj is, cserébe pont ugyanezt várja el tőled. Ha pedig minden kötél szakad, és végképp egymás idegeire mentek, egyszerűen megszakítjátok a kapcsolatot. Hogy ideiglenesen vagy végleg, az rajtatok áll. Ugyanez nem mondható el a családtagokról. Hiszen otthon mindenkinek megvan a maga feladata, ott vannak az elvárások és a hasonlítások valamelyik felmenőhöz, rokonhoz vagy egyenesen a tesóidhoz. Ezzel általában nincs is probléma, az esetek többségében egészen jól kezeljük is a helyzetet, de nem mindig. 

Nem minden családban zökkenőmentes a kommunikáció. Sok esetben a szülők elbeszélnek egymás mellett, melyek eredménye rendszerint félreértés és veszekedés. Kisgyerekként ez még nem igazán tűnik fel, hiszen minden más sokkal fontosabb és érdekesebb. Ahogy cseperedünk, úgy kezdünk el felfigyelni arra, hogy otthon valami nincs rendben. Látjuk, érzékeljük, hogy valahol, valami rendszerint félresiklik. Még mindig nem fordítunk rá kellő figyelmet, inkább csak olyan mellékzaj, mint nyáron az ablakon kopogó légy. Egyre csak ismétlődik, míg végül teljesen felhúz.  

A kamaszkort sikerül túlélned néhány flegma válasz és vita által. Aztán fiatal felnőttként már öntudatlanul adsz csípősebb válaszokat, mikor magad is látod, hallod, miként kommunikálnak a nálad idősebbek egymással. Az egyik makacsul ragaszkodik a maga igazához, a másik hiába próbál beszélgetni, kezdeményezni, változtatni, szavai süket fülekre találnak minduntalan. A következő arculcsapás az élettől, mikor ugyanebbe a szerepbe kerülsz, miközben azon töprengsz, mi okozhatta mindezt. Mi történhetett velük, mit hozhatnak gyerekkorukból, amiért így viselkednek? Miért nem értik egymást? Egyáltalán, miért vannak együtt? 

Felnőtt, érett nőként kiállnál a magad igaza mellett, próbálnál velük dűlőre jutni, hogy megbékéljenek végre, ám hiába. Szavaid süket fülekre lelnek. Megbeszélni semmit nem lehet, mert rendszerint veszekedés, sértődés a vége mindkét fél részéről. Mire újból feleszmélsz, azon kapod magad, hogy pepitában ugyanazokat a köröket futod, mint addig, Továbbra sincs megoldás, ráadásul immáron saját párkapcsolatodra is hatással van mindez, hiszen ebben nőttél fel, és akaratlanul, szinte észrevétlen adod is tovább legalább egy részét saját gyermekeidnek is.

Családtagot nem választ az ember. Egyedüli opciód, hogy megszoksz vagy megszöksz. Utóbbival pedig pontosan tudod, hogy nem csak magadnak, hanem mindenki másnak is ártanál. Kénytelen vagy magad is beletörődni, hogy ez már csak ilyen, muszáj elfogadnod, hogy szüleid már csak ilyenek, és ezek az apró viták valamiért összetartják őket. Ugyanez nem feltétlen lesz igaz a te kapcsolatodra, de ráeszméltél, mi a gond és próbálsz változtatni. Ez az egyetlen, aminek értelme van. Ideje, hogy a több évtizedes rossz szokások helyébe újak kerüljenek.

Nyitókép: Shutterstock