Ideje, hogy megtanuld: magadnak te legyél az első

Ahogyan szerintem sok családban, úgy a miénkben sem adták ingyen a szeretetet

Bármennyire is szerettem volna, feltétel nélkül nem érkezett meg hozzám. Viszont, ha jó tanuló voltam, illemtudóan viselkedtem, szótfogadtam, mindenben segítettem és nem hisztiztem, feleseltem, akkor érezhettem, hogy büszkék rám, szeretnek engem, de amint próbáltam érvényesíteni az akaratomat vagy kifejezni az érzelmeimet zárt ajtók előtt találtam magam. Így megtanultam, hogy mindenkinek azzal teszek a legjobbat, ha alkalmazkodom, ha szépen belesimulok az adott helyzetbe, azok közé az emberek közé, akik éppen körbevesznek. 35 évig éltem ebben a börtönben, míg nem a szervezetem elkezdett lázadni az elég régóta fennálló állapot ellen. Minden létező módon a tudtomra akarta adni, hogy itt az ideje változtatni és végre saját magamat helyezni az első helyre. Gyulladások a szervezetemben, pajzsmirigy problémák, hormonális ingadozások, migrén, stressz, szorongás: ezek a panaszok a mindennapjaim részévé váltak, egészen addig, amíg végre kapcsoltam és rájöttem, hogy ezek az üzenetek nekem szólnak és arra próbálnak rávenni, hogy kezdjek már végre máshogyan élni.

Persze a felismerésig is hosszú az út

Az igazi meló onnan kezdődik, amikor ugyan felismered, hogy ez így neked nem jó, nem akarsz már így tovább élni, de nem tudod a hogyant vagy ha tudod is, 35 év mechanizmusait, berögzült viselkedési mintáit nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra kitörölni, sőt. Türelmetlen és frusztrált lettem, hogy oké, tudom, mit kellene tennem, de egyszerűen képtelen vagyok a saját érdekeimet előtérbe helyezni, fogalmam sincs, hogyan kell, nem ezt láttam, nem ebben nőttem fel, nem ebben szocializálódtam.

Az idő mindenre gyógyír

Aztán, ahogy a legtöbb esetben, az idő itt is óriási segítség, idővel megtanulom, hogy minden nap érdemes elbeszélgetnem magammal, felismernem, mit érzek, miért érzem, mi az, ami jól esik és mi az, ami csak újabb súlyt tesz a vállamra. Idővel elkezdem megérezni, kik azok az emberek, akik valóban feltöltenek és kik azok, akiknek a társaságában kevesebbnek, fáradtabbnak érzem magam. Ezek így leírva nem tűnnek nagy dolgoknak, de nagyon sok belső munka és idő kell hozzá, hogy a korábban hosszú évekig elrejtett érzelmek felszínre kerülhessenek és végre meghalljam a valódi gondolataimat.

És egyszer csak azon kapom magam, hogy már tudok nemet mondani 

Idővel elkezdem szeretni azt, aki vagyok és így olyan emberekkel, olyan helyzetekkel állítom csak szembe magam, amelyek előre visznek, értéket, tanulságot adnak számomra. Persze, tudom, van, amikor csőstül jön a baj, a kényelmetlen szitu, a bunkó kolléga, a szemét szomszéd, és a legtöbb esetben kikerülhetetlenek, de a sok önfigyelésnek, önszeretetnek hála már a legtöbb esetben sikerl úgy fellépnem, hogy magamat képviseljem, a saját érdekeimet, ha tetszik ez valakinek, ha nem. Mert a legfontosabb, hogy én szeressem magam, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. Ha ez megvan, akkor a többi úgyis jönni fog magától.

Nyitókép: Shutterstock