Az online társkeresés átka: a találkozó, ami sosem jön össze

Az online társkeresésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Nagyanyáink idejében még a szomszédos településekről kerestek menyecskét maguknak a fiúk, esetleg a szülők döntöttek a fiatalok sorsáról. Ma már a világ túlsó felén is társra lelhetünk az online társkereső felületeknek hála - kérdés, hogy mikor, hogyan találkozunk, vagy ki költözik kihez a jövőben. Mert bár szép dolog a távkapcsolat, mégis ritkán tartható fenn hosszú távon, legalábbis két nagyon szerető szív kell hozzá, hogy ne megcsalás legyen a vége.

Az online világ felszínessé tesz, hiszen annak a képére kattintunk rá, aki megtetszik nekünk. Mindig igyekeztem ezt elkerülni és esélyt adni azoknak is, akikről kevésbé előnyös fotók voltak feltöltve. Balázs átlagos, helyes fickó volt. Ápolt, kicsit mackósabb testalkat, de sportolt, kertészkedett és jól érezte magát a bőrében. Hamar megtaláltuk a közös hangot, értelmesen válaszolt, nem küldözgetett bizarr képeket és nem akarta három napon belül levarázsolni rólam a bugyimat se.

A kezdeti lelkesedés két hét után se tört meg. Minden napomat feldobták Balázs kedves szavai. Alig vártam, hogy írjon, hogy esetleg randira hívjon. A köztünk lévő távolság se volt vészes, nem kellett a fél országot vagy kontinenst átutazni azért, hogy találkozhassunk – mégse hívott sehova. Ettől függetlenül tovább beszélgettünk, majd összeszedtem minden bátorságom és megkérdeztem, lenne-e kedve valamikor, valahol találkozni.

A válaszüzenet kisvártatva meg is érkezett, melyben Balázs arra hivatkozott, hogy a rengeteg munkája miatt nem ér rá jelenleg, de összehozzuk. Rábólintottam a dologra és kitartóan vártam, azonban továbbra se történt változás. Napról-napra egyre csak beszélgettünk, tudtuk a másikról, ki-mikor-merre jár, mit csinál, hogy érzi magát, de egy személyes találkozót egy hónappal később se tudtunk összehozni. A végén már a spontán összefutás lehetősége is felmerült bennem, mikor tudtam, mindketten ugyanazon tó partján vagyunk, néhány kilométer különbséggel. Természetesen ebből se lett semmi, ugyanúgy elutasította a találkozási lehetőséget, mint korábban.

A barátnőm csalódott arcom láttán csak annyit mondott, ha eddig nem akart megismerni, hagyjam a francba. Szomorúan tekintettem rá. Balázs kedves volt, udvarias, tájékozott és kifejezetten jókat beszélgettünk. Nem értettem hát, hol a hiba a rendszerben, miért nem akar megismerni. De igazat kellett adnom barátnőmnek, hogyha ennyi idő alatt nem történt semmi, akkor eztán se fog. 

Egy héttel később Balázs egy fotót posztolt a közösségi oldalára, melyen az új barátnőjével virított. Bár addigra tudtam, hogy esélytelen bármiben is reménykednem, mégis megrázott. Megértem, ha valaki több vasat tart a tűzben, ez az online tér egyik nagy előnye. Azt viszont nehezen fogadtam el, hogy sose volt annyira korrekt, hogy erről szóljon és kimondja: kedves vagy, de nem az esetem, keress mást.

Nyitókép: Shutterstock