A lakásomban, ahogy az arcomon is - a boldogság nyomait találod

Miért akarnám eltünteti az élet minden nyomát rögtön? Ránézek az asztalon heverő könyvre és emlékszem: mekkora vita alakult ki ebből a könyvklubban, és hogy élveztem! Nem volt semmi… Olyan jó beszélgetés volt, legalább annyira jó, mint a tegnapi, ahonnan itt maradt még ez a 3 borospohár. Ma elmosom. Nem rögtön, mert most éppen a kávémat iszogatva emlékezem ezekre a pillanatokra. Olyan gyorsan múlik az élet akkor is, ha nem akarjuk, minek siettetném? Tudom, hogy manapság a patikaotthonok a divatosak, és bevallom, én is szeretem ha rend van és tisztaság, de ezek általában csak pillanatok. 

Mennyit nevettünk! Tulajdonképpen szerencsés az az ember, akinek van ki után takarítania, csak attól még én nem mindig szeretem megcsinálni. Nyilván nincs ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák, de olykor, amikor a közösségi oldalakat pörgetve meglátom ezeket az otthonokat, ahol minden egyforma dobozban van, olyan rendszerben, amilyet egy könyvtáros is megirigyelne, néha elgondolkozom, hogy vajon velem van-e baj? Mert én ugyan nem duzzadó lelkesedéssel, kicsattanó erővel állok neki úgy általában bármikor a házimunkának, hanem körülbelül mintha a fogamat húznák. Persze ettől még a munkát elvégzem, nem egy koszfészekben élek, de ez nem is egy bemutatóterem. 

Bekapcsolok egy jó dalt, és hadd szóljon! (Szórjon…) Nem félthetem és nem is féltem annyira rendet, hogy az a jó pillanatok útjába álljon. Mert egy vicces történet sem szól arról, hogy mekkora tisztaság is maradt a tiszta otthonban… Ezzel senkit sem a rendetlen életre szeretnék bíztatni, de arra mindenképpen, hogy a takarítanivaló megvár, a boldog pillanatok viszont nem. Azok úgy elillannak, mintha sosem lettek volna. Felesleges az aggodalom, mert - tapasztalat - a kosz megterem akkor is, ha nem csinálunk az égvilágon semmit. Akkor meg minek úgy őrizni a rendet? Annyi fontosabb dolog van annál, mint hogy mindig sorjában álljanak a fűszerek. Aztán az ember olykor-olykor fel is adja az elkeseredett küzdelmet a rend iránt. Olyan, mintha eleve egy vesztes csatába indulnánk. Ezért aggódjak? Ez mégis minek a mércéje? 

Az élet tele van lehetőségekkel és olyan tevékenységekkel, amiket felhőtlenül élvezhetünk. Ha valakinek a takarítás, hát akkor neki az. Én inkább készítek egy finom ebédet, vagy hívom meg a barátaimat egy jó beszélgetésre és nevetésre. Az élet túl rövid ahhoz, hogy minden szabadidőmet rendrakással és takarítással töltsem. Én maradok inkább a kissé bohókás, kissé rendszerezetlen, de jókedvű otthonnál. A váratlan vendégeknek pedig üzenem, ha betoppanna hozzám lehet, hogy nem találna mindent az élére állítva, de aggodalomra semmi ok: az  itt-ott elölhagyott tárgyak nem mások, csak a boldogságom nyomai. 

Nyitókép: Shutterstock