Szexsznob vagyok és vállalom

Nem tiltakoztam, valószínűleg tényleg igazuk van. Azzal próbálom magam nyugtatni, hogy biztosan élnek még a Föld nevű olyan nők (mert férfiak biztosan nem), akik ugyanebben a kórságban szenvednek, vagy éppen élvezkednek, mint jómagam.

Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy szinte az élet minden területén változó mértékben ugyan, de meglehetősen sznob vagyok. Ha szemüveg, akkor Dolce vagy Gucci, ha smink, akkor Estee Lauder, ha parfüm, akkor Chanel, a cipőket és ruhákat pedig ezek után most jobb, ha ki is hagyom...
Sajnos vagy nem, de nálam ez van a pasikkal is.

Vannak barátnőim, akik büszkén mesélik, hogy milyen érzéki éjszakájuk volt az első Tinder randin, vagy, hogy a legszívesebben a dudorodó nadrágos GLS futárt is a csúcsra juttatták volna, ha nem siet annyira. Még a prűd jelzőt is elviselem (pedig rám ez egyáltalán nem igaz) de, én akkor sem tudok csak úgy akárkit megkívánni.Ebből kifolyólag nem én vagyok a társaságban az a nő, akit férfifalónak becéznek. Magam sem tudom, hogy miből volt több, az egyéjszakás kalandból vagy a szív összetörős komoly kapcsolatból... egy biztos egyikhez sem kell hozzá számológép, hogy összeszámoljam.

Azt, mondják, hogy a lányok, ha felnőtt nők lesznek, olyan férfiakhoz vonzódnak majd, mint az édesapjuk. Apu magas, sötétbarna hajú, és gesztenyebarna szemű fiatalos ötvenes. De, ami az én pasi választásaimmal kapcsolatban érdekes lehet, az a telt ajka, és a mindig ápolt, puha, de mégis férfias keze. Ha őszinte akarok lenni, valami miatt tényleg soha nem álltam szóba egyetlen vékony ajkú, és körömrágásra hajlamos fiúval. Mivel már alapvetően ennyire leszűkítettem a potenciális hapsik halmazát, még egy egyéjszakás kalandra is nehezen találtam alkalmas partnert. Ha egy pasinak nem tetszik a keze, és már azt sem akarom, hogy a kezemet megfogja, hogyan vegyem rá magam arra, hogy megengedjem neki azt, hogy egyéb testrészével közeledjen felém. Szörnyen hangzik, tudom, de akkor is ez a csúf igazság.

Azon a bizonyos fent már említett ötyén előadtam ezt az álláspontomat, a csajoknak, akik azonnal, akárcsak a Vörös-tenger Mózes előtt két táborra szakadtak. Jobbomon a velem egyetértőkre, akik talán ennyire nem finnyásak, de legalább megértik a fenntartásaimat. Balomon pedig azokra a barátnőimre, akik aztán az este hátralévő részében szaftos sztorikat osztottak meg arról, hogy igenis lehet egy koszos kezű fiúnak is óriási szerszáma, amivel ráadásul még remekül is bánik. Nem győztek meg! Nem mondom, hogy összevesztünk, de eljött az a ritka pillanat, amikor nem volt meg az egybehangzó, határozott összetartás pasik dolgában.

Majd persze egy újabb kör gin- tonikkal a kezünkben konstatáltuk,hogy éppen a különbözőségeink miatt vagyunk évek óta ilyen jó barátnők. Nem vagyunk egyformák, és nincs is ezzel semmi baj. Végtére is mi történne a férfiakkal, ha minden nő éjjel nappal forró együttlétekre, és mocskos pillanatokra vágyna?

Nyitókép: Shutterstock