Akinek a férfi csak egy zsákmányállat...
A ragadozó nőt dögös, önbizalommal teli, tökéletes embernek képzeljük. Megjelenésének köszönhetően sikerre van ítélve, pillantásával ujjai köré csavarja a férfit, és ha elkapja, többé nem ereszti.
A valóságban azonban nem feltétlenül jellemző rá a dögös külső. Sőt, sokszor még az önbizalom sem. Lehet akár hétköznapi is, bár inkább igényes, mint elhanyagolt. Ha esetleg elhanyagoltságot mutat, biztos lehetsz benne, hogy az a taktikája része - mert ami biztosan jellemző rá, az a taktikázás.
Barátnőként szinte sajnálod, ahogy saját hazugságait egymásra fűzve keresi önmagát, de férfiként ebből semmit sem érzékelsz: a tisztánlátásodat elhomályosítja legfőbb fegyvere, a rajongása.
Az ilyen típusú nő nem feltétlenül a gazdagságra hajt, inkább valamifajta életösztönből játszmázik. Minden "zsákmány" férfit megpróbál maga mellett tartani érzelmileg, sokszor kiszolgáltatottságot színlelve. Úgy kér, hogy nem kér. Úgy mozgatja a szálakat, hogy a férfi pont azt adja, amire neki épp szüksége van.
Használja a testét, akár érzelmek nélkül is. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy a testiség óriási hatalommal bír a férfi felett. Szexuális kisugárzása hatalmas, de sosem adja oda magát kényszerből. Teljes kontroll alatt tartja a szexualitását. Kevesekkel szeretkezik szerelemből, inkább érdekből teszi ezt - mégsem nevezném kurvának, hiszen nem feltétlenül anyagi haszonszerzés a célja.
Érzelmek nélkül dönt, de csak azért, mert fél a magánytól. Talonban tart minden férfit, akihez valaha is köze volt. Úgy érzi, bármikor szüksége lehet a múltjának egy darabjára, így képtelen elengedni bárkit is.
Senkihez sem őszinte, még önmagát is becsapja. Érzelmeket, álmokat, szerelmeket kerget, közben pedig játszik. Nem vígjáték ez, inkább dráma... A saját hazugságaiban vergődik, ami apránként és végérvényesen felemészti, ha nem változtat az életén.
Mindennél jobban vágyik egy őszinte kapcsolatra, de nem ismeri fel, hogy épp önmaga ennek az akadálya. Vagy, ha fel is ismeri, képtelen tiszta vizet önteni a pohárba. Ha nincs meg az életében az a plusz, ami erőt adna neki, sodródik tovább, és ezt - az idő múlásával - egyre nyomasztóbbnak érzi.
A férfiak pedig mind megmentőnek érzik magukat körülötte. Taktikája működik, még akkor is, mikor már nem is szeretné annyira. Áldozatnak nevezném, ha nem látnám, milyen jól csinálja. Ösztönösen megtalálja a férfi gyenge pontját, és ott ragadja meg, ahol a legjobban fáj neki.
Szorításban tartja, miközben meghagyja annak látszatát, hogy bármikor elmehet. Persze mindenki megmarad mellette, így vagy úgy: szeretőként, barátként vagy egy bonyolult kapcsolatban.
Szóval furi ez a női ragadozó szerep. Egyik részről úgy tűnik, hogy az ilyen nő kihasználja a férfiakat. Másrészről egyáltalán nem biztos, hogy ez tudatos viselkedés a részéről. Ezernyi oka lehet annak, hogy egy - látszatra - számító és hazugságokra épülő világot teremt maga köré: élethelyzet, kiszolgáltatottság, önbizalomhiány.
Útkeresés, szeretethiány, rossz családi minta. Hogy ettől még csapdát állít a férfiaknak? Ez igaz - de láttam már olyat, hogy valaki ilyen volt, és megváltozott. Elengedte a kényszeres ragaszkodást, és rátalált az őszinte szerelemre.
A lényeg, hogy képesek legyünk szembenézni önmagunkkal, és azzal, hova tartunk. Olyan ragadozóvá kell válnunk, aki csak egy férfira veti ki a hálóját, és azt őszintén, hazugságok nélkül tudja szeretni. És ha ezt sikerül teljesíteni, akkor tulajdonképpen nem is kell ragadozónak nevezni önmagunkat - hiszen ha egy kapcsolatnak őszinteség és szeretet az alapja, akkor nincs szükség sem játszmákra, sem fifikás lépésekre.
Nyitókép: Shutterstock