Mi történik velem? És egyáltalán mikor kezdődött ez az egész?
Pár éve még elképzelni sem tudtam volna, hogy torkom szakadtából üvöltsek, úgy hogy az erek ceruzavastagságúra dagadjanak a nyakamon.
Pár éve még elképzelni sem tudtam volna, hogy elfúljon a hangom a kiabálástól és másnapra berekedjek.
Pár éve még elképzelni sem tudtam volna, hogy belenézzek más telefonjába.
Pár éve még elképzelni sem tudtam volna, hogy a tehetetlen dühtől toporzékoljak, mint egy gyerek. És úgy nézzek ki, mint most. Csapzottan, izzadtan, eszelős tekintettel egy ordenáré veszekedéstől.
Ránézek a páromra. Ő miért nem látszik feldúltnak? Ő miért kisimult? Hidegen méreget és szinte mosolyog, mint aki élvezi a helyzetet. Hirtelen rémületet érzek, mert valahogy meglátom az egész szituációt kívülállóként. Mint amikor egy filmjelenetet néz az ember. Ebben a jelenetben pedig egy ragadozót látok, aki hergeli a prédát, ahogyan a macska hergeli az egeret, mielőtt felfalja.
Újra a tükörbe pillantok, ahol az imént szembesültem önmagammal. Nem tetszik a látvány. Cseppet sem emlékeztet arra a lányra, aki igazán vagyok.
- Nem ilyen vagyok. Ez nem én vagyok – suttogom nagyon halkan a tükörképemnek. Ránézek a páromra, majd egy szó nélkül a fürdőszobába lépek. Kulcsra zárom magam mögött az ajtót. Hallom, hogy odakint mond valamit, de a fülemre tapasztom a kezem.
- Nem! Ne hagyd, hogy ismét felhergeljen! Ne fordulj ki önmagadból! - lehelem és behunyom a szemem is.
Nem látok, nem hallok. Csak én vagyok. Az igazi én. Próbálom felidézni, milyen is vagyok valójában. Milyen voltam "előtte".
Látom magamat három évvel ezelőtt, amikor még olyan sokat mosolyogtam - ma már alig nevetek.
Latom magamat három évvel ezelőtt, amikor még voltak barátaim – ma szinte senkim sincs rajta kívül.
Látom magamat három évvel ezelőtt, amikor még azt sem tudtam, mi a féltékenység – ma minden nap mardos.
Látom magamat három évvel ezelőtt, amikor kiegyensúlyozott és magabiztos voltam – ma már azt sem tudom, ki vagyok...
De azt tudom, hogy ki voltam. És újra azzá a lánnyá akarok válni.
Most már látom, tisztán látom, hogy nem vagyok jó helyen. Ez nem szerelem. Ez nem lehet szerelem, mert a szerelem erősebbé kéne, hogy tegyen, magabiztosabbá, stabilabbá. Ha szeretsz valakit azt építed, nem lerombolod. Kézenfogva haladtok az úton, segítve a másikat, nem pedig állandóan visszahúzva, cibálva, marva egymást.
A szerelem nem bánt! A szerelem nem csinál szörnyeteget belőlem. Márpedig én az lettem és választhatok, hogy az akarok-e lenni holnap is.
- Nem akarok! Én ezt nem akarom! Újra a régi önmagam akarok lenni – suttogom.
És ha ez azzal jár, hogy választanom kell, akkor választok. Önmagamat! Nem leszek többé egér és nem hagyom, hogy te macska legyél. Ennyit egyetlen szerelemnek vélt torzszülött kapcsolat sem ér!
Karola történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le.
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.