Férjnél vagyok. Nem baj, nem feleséget keresek!

Remélem, senki nem kezdett bősz bólogatásba a felvezetést olvasva, ha pedig mégis, akkor gyorsan csukja is be ezt az írást, mert nem Andit és a barátnőit fogom benne szapulni. Sokkal inkább arról lesz szó – némi iróniával tálalva –, hogy milyen „okosságokat" hallott Andi egy-egy csajos kiruccanás alkalmával.

Mi a francot keresel itt?

Egy szép nyári estén például Andi és a barátnői elmentek egy sörfesztiválra. Igen, a nők is szeretik a sört, lépjünk is tovább. Szóval itt is kóstoltak, ott is kóstoltak, majd leültek egy sörpadhoz kicsit beszélgetni. Nem sokkal később letelepedett melléjük egy kisebb férfiakból álló társaság. Szóba elegyedtek és megvitatták, melyik bódénál milyen a sör, mit érdemes megkóstolni. Akadt ott búza, IPA, APA, meg valami zöld színű sör is, amit nem lehetett kihagyni. Jókat nevetett együtt a két társaság, Andi kifejezetten megkedvelte az egyik srácot, aki nagyon vicces volt – egészen addig, amíg a lányok úgy nem döntöttek, hogy ideje tovább indulniuk.

Az eddig vicces, kedves férfi arcát hirtelen elöntötte a düh és fintorogva csak ennyit kérdezett:
Akkor mi a francot keresel itt?

Andinak egy pillanatra még a szája is tátva maradt erre a kérdésre, majd gyorsan rávágta a kézenfekvő és egyben igaz választ: Sört inni.

Nem feleséget keresek...

Egy másik alkalommal Andi éppen a barátnőit várta egy bárban, onnan terveztek néhány koktélt követően tovább indulni. A lányok persze késtek, így ő egyedül ült a bárpulthoz és kért magának egy italt. Cseppet feszélyezve érezte magát, hiszen mégiscsak egyedül, nőként egy bárban... ez egy picit neki is sok volt, így amikor elé tették az italát, gyorsan bele is kortyolt. Aztán valahogy megfordult benne a dolog.

Miért ne ülhetne be nőként egyedül egy bárba? Miért kéne neki gardedám ahhoz, hogy igyon egy koktélt? Hiszen nem kislány! Felnőtt nőként pedig miért ne tehetné azt, amit csak akar? Elvégre, ha egy férfi egyedül iszogat, az senkinek nem szúr szemet.

Megrázta a haját és merészen körbepillantott, ami persze csak arra volt jó, hogy lássa, többen is figyelik. Kit izgat? - horkantott fel magában, az azonban már cseppet sem tetszett neki, amikor egy magas, fekete férfi megindult felé.
- Helló! - köszönt, amikor Andi mellé ért a pulthoz.
- Helló! - viszonozta Andi illemtudóan.
- Meghívhatlak egy italra?
- Köszönöm, van italom.
- Rendben, de szívesen leülnék ide melléd és megismerkednék veled.
- Nem tartom jó ötletnek. A barátnőimet várom... nem mellesleg pedig férjnél vagyok.

Andi erre nem nagyon számított, de nem olyan fából faragták, hogy válasz nélkül hagyjon egy ilyen - finoman szólva sem burkolt – célzást.

- Én viszont kalandot nem keresek – tárta szét a karját és még sosem örült ennyire a barátnői érkezésének.

De a kedvenc ismerkedős története Andinak mégis az volt, amikor egy szilveszter este a férjével együtt állt egy szórakozóhely bárpultjánál. Egyszer csak azt érezte, hogy valaki megfogja a kezét és az ujjai közé csúsztat egy cetlit. A fecnin egy telefonszám és egy rövid üzenet állt: Hívj fel!

Nyitókép: Sutterstock