Amikor a farsang nem a gyerekről szól, hanem a szülői versengésről

Emlékszem az általános iskolás farsangokra. Akárcsak a többiek, én is évről-évre beöltöztem, de anyukám azon kívül, hogy fánkot sütött, és vett néhány üdítőt az osztálybulira, nem foglalkozott túl sokat ezzel az ünneppel. Mi még közösen csináltuk meg a jelmezem, ráadásul én dönthettem el, minek szeretnék beöltözni, és minden az én akaratomról szólt.

Anyuka típusok, akik elfelejtették, miről szól a farsang

Amikor én voltam általános iskolás, mindig a csókosok nyerték a jelmezversenyeket, és nem azok, akiknek tényleg ötletes volt a hacukája, bár ez nagyon szubjektív. Ha anyuka a szülői munkaközösség tagja volt, és vitt a farsangra négy tortát, meg két kiló pogácsát, tuti a gyereke nyert, még akkor is, ha Pistike egy boltban vásárolt, gagyi pókember jelmezben sétált körbe, és szemmel láthatóan utálta az egészet, mert amúgy mókus akart lenni.

Vannak anyukák, akik egyenesen rajonganak a farsangért, ugyanis ebben az időszakban kiélhetik kreativitásukat. Sokan a netet böngészik hetekig, hogy megtalálják a tuti biztos, győzelemre méltó jelmezt, és éjszakákon át azt varrják, ragasztják. A probléma csak az, hogy ezek az anyukák általában arra sem veszik a fáradtságot, hogy megkérdezzék a gyereküktől, ők minek szeretnének beöltözni.

A másik opció, hogy az elfoglalt szülő sokszor ahelyett, hogy megcsinálná a jelmezt, vásárol egy csicsás, drága vackot a gyerekének, amit szívesen visel, jobb esetben. Vannak ugyanis olyan szülők is, akik rátukmálják a gyerekükre a saját elképzeléseiket, megölve ezzel a farsang varázsát.

Az sem számít, hogy Lali idén is Vasember szeretne lenni, akárcsak tavaly, mert anya szerint idén sokkal menőbb a hirdetőtábla jelmez. És a lényeg itt van: az számít, mit akar a szülő, nem pedig az, hogy teljesüljön a gyerek álma.

„Itt a farsang, áll a bál", de nem úgy, ahogy kellene

A farsang, a jelmezbál eredeti küldetése az, hogy a gyerekek szuper jól érezzék magukat a társaikkal. Egészen addig lelkesen készülnek, tervezgetnek is, amíg nem jön az önmegvalósításra vágyó szülő, aki mindent elront. Végignézve a farsangi jelmezeken az embernek az a benyomása, mintha a gyerekek helyett a szülők versenyeznének egymással. Az számít, kinek van jobb ötlete, és persze több lehetősége – mind anyagilag, mind időben – arra, hogy valami extrém jelmezbe öltöztesse a gyermekét. Bár alapvetően minden szülő jót akar a gyerekének, mégsem azt csinálják, ami valóban boldoggá tenné őket.

Ne a saját álmaitokat, akarjátok valóra váltani, inkább legyen a farsang egy közös program, akkor is, ha tökéletlen, ugyanis nincs boldogabb annál a gyereknél, aki abban a jelmezben vonul, amit ő csinált az anyukájával, és szívesen is viseli. Hagyjuk, hogy a gyerekünk farsangkor az lehessen, ami lenni szeretne...

Nyitókép: Shutterstock