Kedves Anyuka! Az iskolai farsang NEM rólad szól!

És most, hogy egymást közt maradtunk, bevallom: a jelmezkészítés furfangjairól eretnek gondolataim vannak. Meglátásom szerint az intézményi farsangok sokszor átcsapnak szülői kreativitás- és ötletversenybe: árgus szemű anyukák és apukák mustrálgatják a másik gyerekét, hogy kinek sikerült jobban a nagy mestermű.

Elég egyetlen nyamvadt lepedő, hogy király, varázsló, szellem, sárkány, kalóz legyen Petiből vagy Boriból. Ellenben sem Peti, sem Borinem akart sohasem kövér plüssnyúl, terített asztal, szőlőfürt, teknős vagy italautomata lenni. Ebben majdnem teljesen biztos vagyok. Márpedig ezek kérem szépen, nyertes alkotások voltak.

Peti és Borizombi, dzsíájdzsó, traszformer, jéghercegnő, esetleg szupermen bőrébe bújna - és furcsán tekint arra a kispajtására, akit spenótnak öltöztettek tükörtojással, esetleg milánói makaróniként vagy brokkoliként tündököl a jelmezversenyen.

Lássuk a legkreatívabb jelölteket, legyen az első a terített asztal! A párbeszéd a következő lehetett otthon:

- Anya, farsang lesz a suliban!

- Nagyszerű, kislányom, van egy csomó szuper ötletem!

- De anya, én....

- Például lehetnél csőben sült brokkoli, esetleg lehajtható vécéülőke vagy hímzett kispárna, mit szólsz?

- Arra gondoltam, hogy...

- Á, megvan! Terített asztal leszel.

És lőn. A tízéves Judit terített asztal lett. Elképesztő kreativitással készült a kockás abroszra felragasztott jelmez, volt azon leves és második fogás, eszcájg meg szalvéta, és virágcsokor Jutka fején. Biztos, hogy erről álmodozott az a kilenc éves gyerek? És Lacó, a nyúl? A nagytermetű, láthatóan feszengő kiskamaszt ki bújtatta három számmal kisebb, répazabáló plüss jelmezbe?

Szóval, sokszor előfordul, hogy a farsangon a szülők azt hiszik, nekik is jelmezt kell ölteniük - de legalábbis maszkot, mégpedig a szuperkreatív szülő álarcát. Így a gyerekek mulatságával párhuzamosan egy láthatatlan felnőtt verseny is zajlik. Ha másban nem, abban licitálnak egymásra a felek, hogy ki mennyi időt töltött a jelmez elkészítésével.

Viktória nem érzi magát szuperanyának, és már a farsang gondolatától is kiverte a víz. De azért nem átallott hosszú perceket eltölteni a Pinteresten, hogy a látottak alapján elkészítse a legszuperebb sárkány jelmezt, amit csak Békásmegyeren valaki is elkészíthetett. Közben káromkodott is rendesen, de a szíve mélyén érezte, hogy a kisfiának jót tesz majd az elsárkányosodás, mert szüksége van arra, hogy féktelenül ordítson, tomboljon és tüzet is okádjon az a gyerek, aki egyébként olyan fegyelmezetten üldögél az iskolapadban naphosszat. De most Viktória szorong, pedig minden egyes pikkelyért megküzdött, hogy mi lesz, ha valaki bérelt jelmezben, készen vásárolt csodában messze felülmúlja az ő kétkezi próbálkozásait.

Elég lenne hozzá, ha játszótársaivá tudnánk válni, ha kéri, és háttérbe tudnánk húzódni, ha nem. "Anyuka, legyen a gyerek cinkosa!" - mondogatta Vekerdy Tamás. Rendben van. A zombi hercegnővé válás menni fog, a szuperanya jelmezt még varrogatnom kell. Ja, és hála minden nagymamának...

S. Tóth Anikó

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shuttertsock