Márpedig én akkor is lefogyok, ha mosolyogva belepusztulok is!

Ne is várd, hogy előtte-utána képet adok ehhez az íráshoz, még a teljes nevemet sem merem vállalni, nekem nem hiányzik, hogy a fél net rajtam csámcsogjon. De a történetemet megosztom, hátha tudok vele valakinek segíteni.

Fél évvel ezelőtt indul a sztori, amikor a karantén hájam – én csak így hívtam –, már valóban elkezdett zavarni. Ugye a home office, a bezártság nálam a zabálást és a totális ellustulást hozta el. Azt gyorsan hozzáteszem, hogy korábban sem voltam egy sovány, modell alkat, olyan átlagosnak jellemezném, de szerettem az akkori testemben élni.

Ám a négy fal közti lét meghozta gyümölcsöt, méghozzá plusz 20 kiló személyében. Na, kb. fél évvel ezelőtt úgy döntöttem, ha beledöglök is, le fogok fogyni, de nem személyi edzővel, meg diéta turmixokkal!

Alapvetően vidám ember vagyok, és semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy ingerültté, depissé váljak csak azért, mert egész nap éhes vagyok. Ahogy arra se vágytam, hogy egy edző diktálja nekem a tempót, az izzadt zsíros testemet pedig a tökéletes seggű nők lenézően bámulják egy edzőteremben.

A kajánál elsősorban arra figyeltem, hogy kisebb adagokat egyek. Tehát a nagytányérokat leváltották a kicsik. Próbáltam kevesebb kenyeret enni, de ami a fogyókúrás étrendem legfontosabb pillére volt, az a rengeteg zöldség. Előtte is szerettem a paradicsomot – ami gyümölcs tudom, de ezt most hagyjuk –, a paprikát, a répát meg a zöldbabot. De hát, ezeknél jóval több van a boltokban, a piacon, sőt, mirelit formájában, amik egy kis fűszerrel és rizzsel laktatóak és nagyon finomak.

Én az elmúlt fél év alatt nem éreztem soha maró éhséget. Persze, azt nem mondom, hogy a napi csokievésről hetire ráállni nem okozott némi problémát, de ez is hamar ment. Mert tudtam, hogy nem örökre mondok le róla. Tudtam, hogy most nem az az időszaka kezdődik az életemnek, amikor nem ehetek egy kis csokit, egy gombóc fagyit vagy egy tejszínhabos kávét, ha megkívánnám. Én nem így játszok, hiszen ezek szuper finom dolgok, amiket imádok. Egyszerűen csak betartottam, hogy hetente egy ilyen édesség fér bele, amitől őszintén még jobban is esett.

A mozgásnál először a kardióra mentem rá. Otthoni sorozatozás közben ugrálókötelezés, helyben futás – biztos imádták az alsó szomszédaim –, ugra-bugra, ilyesmik. Aztán találtam egy edző csajszit, aki egyrészt nem volt úgy kipattintva, hogyha meglátod, az élettől is elmegy a kedved, mert neked aztán az életben sose lesz olyan karod és combod. Nem kérem, ő az a típus, mint én. Jókedvűen, jó zenére tolja a lakásában a mozgást, és szinte tapintható, hogy a szemei előtt nem a kockás has lebeg, hanem az endorfin, amit a mozgás nyújt. Szóval én vele kezdtem bele igazán az itthoni edzésbe.

Fél év eltelt, én pedig 10 kilóval lettem könnyebb, de szerintem jobban nézek ki, mint két éve. Mivel nem zabálom magam kómásra esténként, és rendszeresen mozgok, ráadásul mindezt vidáman, a belső kisugárzásom is energikusabb lett. Szóval én azt mondom, ha úgy érzed kövér vagy, akkor változtass, de nem kell lemenni drasztikus kutyába, hiába is sulykolja ezt a social média.
Barbi voltam.

Nyitókép: Freepik