Nem csak karácsonykor történnek csodák!
Vajon van valamiféle árfolyama a csodáknak? Vannak értékes és kevésbé értékes csodák a kaotikusan rendezett univerzum szigorú patikamérlegén?
Márciusban Károly autója megcsúszott a jeges úton, többször átpördült a tengelye körül, majd az oldalán megállt. Az utat szegélyező facsoportból egyiknek sem ütközött neki. Bár az autó totálkáros lett, a sofőr sértetlenül megúszta a balesetet. Csodával határos módon este már otthon vacsorázhatott a családjával - írta az újság...
Júniusban, éppen a ballagás előtt összecsaptak a hullámok Judit feje felett. Három hónappal előtte szűnt meg a munkahelye, és bárhogy igyekezett, nem talált másikat. Esténként összetört szívvel feküdt le: nemhogy egy ünnepi ebédet nem képes prezentálni a nagy napra, de még öltönyt sem tud venni a fiának. Aztán váratlanul csengetett a postás. Két csomagot hozott: az egyikben a tökéletes öltöny, a másikban élelmiszerek. A feladó egy ismeretlen jóakaró.
Augusztusban Heni úgy határozott, hogy felhagy a hiábavaló próbálkozással, és szingliként fogja leélni az életét. Eltelt az egész nyár - nyitott volt, partikra, fesztiválokra járt, regisztrált minden menő társkeresőre, de hiába keresgélt elszántan, nem találkozott senkivel, aki megdobogtatta volna a szívét.
Aztán egy délután, munkából hazafelé akkorát fékezett a tömött busz sofőrje, hogy az utasok akaratlan bábuként borultak össze-vissza. Henit egy erős férfikar mentette meg az eséstől. A kar Ákoshoz tartozott, és amikor egymásra néztek a pánik után, tudták, eldőlt a sorsuk: szerelem első látásra. Pedig észre sem vették volna egymást, ha nem fékez a busz. Hát nem csoda ez? De. Hétköznapi csoda.
Úgy fest, hogy az év minden napján történik valami varázslatos. Szerencsés ember vagy, ha van szemed ezekhez a hétköznapi csodákhoz, mert általában a többség úgy sétál el mellettük, mintha mindez természetes lenne. Megúszta, megkapta, megtalálta? Hát jól van. Ilyen az élet, mondod.
Aztán eljön a december, és a dolgok felértékelődnek. A legkisebb jó is egy igazi "karácsonyi csoda"! Kinyílik a szíved, és fogékonnyá válsz. Ilyenkor képes vagy arra, hogy befogadd, elfogadd, vagy akár saját magad létrehozd a csodát. Gyertyákkal, fényfüzérekkel, ízekkel, illatokkal és dalokkal csábítod magadhoz. Várod, sőt, elvárod, hogy megtörténjen veled, hogy részed lehessen benne - és aki keres, az talál, mondják.
Csoda lenne, ha egyszer időben érkezne ez a busz, de az ember örökké csak vár és vár - zsörtölődik hosszasan egy öregasszony a megállóban. Aztán a buszon is bosszankodik, mert csak hátul van ülőhely... Amikor végül helyet foglal, egy piros sapkás kislány penderül mellé, kezében egy hógömbbel.
- Látod, néni? Olyan szépen csillámlik, ugye?
- Valóban nagyon szép - mondja a néni.
- Ez volt a mai adventi naptáramban, tegnap meg ez - kapja le a fejéről a sapkát a kislány, hogy azt is megmutassa. - Ilyenkor hosszabbak a napok, tudod? Csak várok és várok, hogy kinyithassam a következő ablakot a naptárban. Egészen karácsonyig tart, és olyan sokat kell várni. Minden nap egy csoda, igaz néni?
- Igaz. Te magad vagy a csoda! - mosolyog rá a zsémbes asszonyságból kedvessé varázsolt néni...
Hát így történnek a csodák...
Nyitókép: Shutterstock