Bántod a gyereked? Nem kifogás, hogy veled is ezt tették!

Mert a rossz bánásmód - vagy akár csak egy helytelen nevelési módszer - kihathat az egész személyiségfejlődésre. Bizonyos esetekben az "áldozat" sokáig fel sem ismeri, milyen abnormálisan viszonyul dolgokhoz - hiszen számára ez a természetes, ebben nőtt fel.

Van egy ismerősöm, aki mosolyogva meséli, hogy kiskorában szíjjal verték. "Persze, akkor sírtam - mondja -, de végül is nem lett semmi bajom. Csak meg akartak nevelni..." És nem érti, miért adta be a felesége a válópert: megpofozta a három éves kislányukat, annyira, hogy nyoma maradt a gyerek arcán. De ő csak jót akart, meg akarta nevelni. Olyan nagy dolog? Hiszen vele is így csinálták régen.

Szóval, a szülei a hibásak, akik gyerekként szíjjal verték. Na, de valószínűleg a szülei sem maguktól lettek ilyenek. Őket is verték a szüleik, és így tovább, és így tovább... Akkor viszont az összes generációra visszamenőleg mindenki felmenthető a durvasága miatt?

Nem egy gyilkosról hallottunk már a tévében, aki az utolsó szó jogán szörnyű gyermekkorát ecsetelte. Mégsem ment fel a törvény senkit pusztán azért, mert meg tudja indokolni, hogyan lett szörnyeteg belőle. A hétköznapokban pedig ugyanez a helyzet: mindegy, milyen hegeket égettek a lelkedbe gyermekként. Felnőttként a te felelősséged felismerni, miben viselkedsz abnormálisan - és változtatni is neked kell!

Bármilyen fájdalmas és kegyetlen: a démonaiddal senki nem fog megküzdeni helyetted. Le kell győznöd őket - ha másképp nem megy, szakember segítségével. Mert ha továbbadod a sérelmeidet másnak, éppolyan bűnös leszel, mint az, aki téged bántott...

Nyitókép: Shutterstock