5 jel, hogy te sem leszel már fiatalabb

Nagyon szomorú vagyok, mert egyre több szuperképességemről derül ki, hogy nem tart örökké, ezzel fordított arányban pedig egyre több olyan változást fedezek fel magamon, amelyek bizony már az öregedés első, aprócska jelei.

Íme 5 dolog, ami biztosan arra utal, hogy bizony egyszer én is összemegyek(és ennél is kisebb leszek),megőszülök (azt mondjuk már várom, komolyan),és el fogom felejteni a saját nevemet is (amire egyébként már most sem mindig emlékszem).

1. Nem tudok sokáig aludni

Mikor még otthon laktam, mindenféle erőfeszítés nélkül képes voltam délig aludni egy átlagos szombati napon. Anyámék a pizsigatyám száránál fogva húztak le az emeletről az étkező asztalig, hogy amíg eszem, valahogy nyissam ki a szememet is. Ehhez képest most 7 és 8 között már magamtól felébredek - akkor is, ha nem kell. Ha rendesen odateszem magam, és mondjuk hajnal 2-ig ébren vagyok, akkor talán fél 9-ig is képes vagyok aludni.

2. Fogselyem és ránctalanító

"Jó persze, majd ha már öreg leszek, akkor fogom pacsmagolni az arcom, meg húzogatni azt a szart a fogaim között" - gondoltam régebben. Kinek van erre ideje? Meg különben is, mi értelme ezeknek?

Ehhez képest a 30. évem küszöbén már messziről meg tudom különböztetni a szemkörnyékre való krémet, a nappali és éjszakai arckrémet, valamint a homlok ránc elleni szérumot, levendula olajjal. Arról nem is beszélve, hogy az esti rutinom utolsó momentuma már nem az, hogy bekapok egy kanál nutellát, aztán fogmosás és alvás, hanem nutella helyett fogmosás, fogselymezés, szájvizezés és alvás. Nem mindegy...

3. Egy lopott óra a barátaimmal

Fiatalabb koromban minden estém azzal telt, hogy 2-3-4 órát telefonáltam a barátaimmal, közben körmöt lakkoztam, boroztam - vagy csak feküdtem a nappali közepén, mint egy révbe ért tengeri csillag. Napjainkban pedig már hét elején le kell egyeztetni, hogy kinek mi a programja egyes napokon, mert így van rá egyedül esély, hogy legalább 1-2 órát tudjunk beszélni 7 nap alatt.

4. Nem vagyok kövér, de félek, hogy az leszek

Mint azt fentebb említettem, régebben a nutella hatalmas kedvencem volt. Akárhányszor elsétáltam mellette a konyhában, gyorsan betuszkoltam a számba egy hegyomlásnyi mennyiséget. Meg úgy általában, nem sokat problémáztam azon, hogy mit eszem, ami éppen szembejött, az tök jó volt. Szendvicsek, péksütik, tészták, sült krumpli - és rengeteg édesség.

Az viszont már nagyon is tudatos döntés volt, hogy száműztem a kenyeret és a tésztát a napi étrendemből. Ez persze nem azt jelenti, hogy magában eszem a lecsót, vagy soha nem eszem egy jó spagettit, hanem azt, hogy ilyeneket havonta maximum 1-1 alkalommal engedek meg. Ugyanis most már elhiszem, hogy 30 felett másképp mennek a dolgok, és szeretnék továbbra is 50 kiló maradni.

5. Egy jó alvásért a fél vesémet odaadnám

Régen teljesen mindegy volt, mennyit alszom. Akkor is pörögtem, ha ki voltam pihenve és akkor is, ha nem. Ez persze ránézésre most is így van, mert gyakorlatilag nem lehet lelőni, folyton valamit ügyködök, agyalok, intézek, tervezek. De én belül érzem, mennyivel nehezebben mennek a dolgok, ha előző este rosszul - vagy keveset - aludtam.

Olyan, mintha bebugyolálnák az agyamat egy szürke, fátyolos kendővel, és minden egyes gondolatnak ezen kéne átverekednie magát ahhoz, hogy eljusson az egyik idegsejttől a másikhoz. Ha nem alszom, nyűgös vagyok, veszekedek mindenkivel és zúg a fejem egész álló nap. Régen sosem aludtam, és mégis jobb fej voltam. Hogy is van ez?

Nyitókép: Shutterstock