“Imádtak lelkizni, páran meg is kérték a kezem.” Interjú a főváros egyik kedvenc örömlányával

Zsófi 22 éves korában csöppent a fizetős szex világába. Eredetileg sugar daddyt keresett, de a jelöltjéről, akivel először felvette a kapcsolatot, kiderült, hogy valójában lányokat akar futtatni. Végül elvállalta a munkát, mert úgy érezte, ez a legtesthezállóbb út számára a biztos megélhetéshez.

Régóta ismerem őt, mindig meglepően éretten állt a tevékenységéhez. Épp ezért voltam kíváncsi a történetére, s arra, hogyan élte meg ennek a szakmának az érdekes momentumait visszavonulása előtt.

Milyen élmény volt az első – vagy az első néhány – alkalom? Mesélnél ezekről?

A legelső vendéggel egész szerencsés voltam ahhoz képest, hogy nagyon sírtam előtte. (Rengeteg telefonhívást kaptam és kellemetlenebbnél kellemetlenebb „rezgésű" alakok kerestek, én pedig abszolút nem voltam a helyzet magaslatán.)

Ő viszonylag távolságtartó, tisztelettudó típus volt és nem is akadtak kifejezetten nagy igényei a szex terén. Később még néhányszor eljött hozzám. Egyébként az első alkalmakra, időszakra jellemző volt, hogy a kevésbé kellemes alakok találtak meg. Olybá tűnt, mintha volna egy réteg, akik kifejezetten az új, naiv lányokra utaznak.

Volt olyan, akit annyira visszataszítónak találtál, hogy nem tudtad, képes leszel-e végigcsinálni vele a megbeszélteket?

Sajnos nem is egyszer. Aztán általában a személyiségükben megláttam azt az oldalukat, ami miatt nem kellett magamra erőszakolnom a kedves hozzáállást. Meg persze az adott lelkiállapotomtól is függött, mennyire tudtam túllendülni a külsőségeken. Azt nehezebb helyzetnek éreztem, ha emberileg volt valaki visszataszító, ne adj' Isten, ehhez társult egy nem túl előnyös külső. Búcsú után ilyenkor első dolog a telefonszám elmentése „soha többet" vagy hasonló néven. :)

Ezt nem csodálom. Előfordult, hogy valaki túllépett egy bizonyos határon és nem érezted magad biztonságban? Alapvetően mi garantálta a testi épségedet és azt, hogy normálisan kifizessen a vendég?

Szerencsére csak kétszer kerültem kellemetlen szituációba ilyen szempontból és azok sem közelítették meg az általam is csak hallomásból ismert keményebb helyzeteket. Őszintén: nem garantálta semmi a testi épségemet, legfeljebb az őrangyalaim. A telefonbeszélgetések alapján lehet valamennyire szűrni és általában be is jöttek a megérzéseim, de persze negatív és pozitív csalódás is ért.

Szeretnélek faggatni egy kicsit a magánéletedről. Úgy űzted ezt a hivatást, hogy közben szinte végig volt komoly kapcsolatod. Hogyan reagáltak a partnereid, mikor megtudták, mivel foglalkozol?

Ez mindig, mindkét félnek elég nehéz ügy. Valószínűleg velem a ritkább, szerencsés forgatókönyv esett meg: mindkét hosszú távú kapcsolatomban abszolút elfogadást éreztem irányomba, még elég csúnya veszekedések alkalmával sem kaptam a szakmámra utaló megjegyzéseket. Maga a tevékenység már más dolog, egyértelműen egy férfi sem örül az ilyesminek, vagy teszi büszkévé.

Milyen típusú férfiak jártak hozzád?

Ezt nagyjából lehetetlen bekategorizálni. Volt olyan, aki a havi 60 ezres fizetéséből spórolta össze a randik árát és akadt, aki a többmilliós karórájában fetrengett mellettem. Találkoztam szűz fiúkkal-férfiakkal (30-as-40-es korosztály), depressziósokkal, de volt, akit a párja küldött hozzám. Lányokhoz járó hírességekről csak hallomásból tudok.

Mit gondolsz arról, hogy sok fiatal hivatásos lányoknál veszti el a szüzességét? Milyenek voltak számodra ezek az együttlétek? Hogyan kezeled a kezdőket?

Jó lenne tudni, azóta hogy alakult a fiúk sorsa. :) Én velük szemben egyáltalán nem tudtam a megszokott szolgáltatói attitűdöt hozni. Mivel sajnálatos módon azt tapasztaltam, hogy a férfiak többsége nem kifejezetten remekel az ágyban, igyekeztem az üres lapot hasznos gondolatokkal megtölteni és vevők is voltak rá.

Ha gyakorlatias szempontból nézem, akkor valószínűbbnek tartom, hogy a fiúk számára is kényelmesebb ilyen „kontrollált" körülmények között elnavigálódni a női testen, főleg, ha kapnak pár jó tippet. Nyilván akadnak olyanok is, akiknek fontosabb, hogy a szerelmükkel tapasztalják meg először a testiséget – mindegyik verzió teljesen rendben van szerintem.

Ezek szerint igaz a szóbeszéd, mely szerint sokan inkább lelkizni, beszélgetni mennek profikhoz, mint kielégülni.

Abszolút. Legalábbis esetemben, ami talán annak tudható be, hogy teljesen átlagos dolgokat vállaltam „barátnő feeling" és a kedvesség jegyében, plusz ráérezhettek arra, hogy velem lehet lelkizni. A férfiak többsége, akik nálam jártak, boldogtalan kapcsolatban/házasságban éltek, aztán voltak a szinglik/elváltak, végül azok, akiknek elmondásuk alapján remek volt a kapcsolatuk elegendő és kielégítő szexszel, csak, mint mondták, „ilyen a vérük" – utóbbiakat egyébként egy kezemen meg tudtam számolni.

Szerintem ebből levonható a tanulság, hogy mindkét félnek dolgoznia kell a kapcsolaton, lehetőleg napi szinten, mert mindannyian azt mondták, ha otthon rendben lenne minden, nem éreznék szükségét, hogy eljárjanak.

Bizony, ez így van. Gondolom, jó párszor előfordult, hogy meglepő vagy vicces szituációkba keveredtél munka közben.

Igen, azokból akadt bőven. Néha egész komoly érzelmi fellángolásokat, sőt, lánykéréseket kellett lekezelnem. Ezek engem is rosszul érintettek, mert sajnáltam, hogy „miattam" szenvednek, főleg, hogy plátói szerelemben nekem is volt részem tiniként, nem jó dolog.

Bár furcsának tűnhet, volt olyan vendégem, aki azt kérte, tegyek úgy, mintha aludnék, ő pedig közben csak simogatott, szeretgetett. Többször megesett egyébként, hogy a férfiak csupán ölelkezésre, beszélgetésre vágytak abszolút szexmentesen.

Mit üzensz azoknak a lányoknak, akik ebben a karrierben gondolkodnak?

Hmm, erre elég nehéz válaszolni. Talán azt, hogy ténylegesen gondolják meg, mert lehet, hogy azt hiszik, ez lesz a könnyebbik út, de biztos, hogy a nehezebbik lesz...

Nyitókép: Shutterstock