Férfivélemény: Attól még férfi vagyok, mert kölyökként kiáltozok a konzol előtt a haverokkal

Van az a kép a férfiakról az emberek fejében, hogy ha magas, izmos és jóképű valaki, akkor csak férfias dolgokat mond és tesz. Biztos van ilyen is, de tegyük fel, hogy a pasi magas, izmos és jóképű, de nem csak férfias dolgokat mond és tesz. Akkor ő már nem is férfi? Vagy nem magas, nem is izmos, mégcsak nem is jóképű, de férfias dolgokat mond és tesz. Akkor ő férfinak számít?

Mielőtt filozófiai síkra tévednénk, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy - szerintem - egy férfi attól lesz férfi, hogy annak is érzi magát. És van akinél ebbe az is belefér, hogy fejhangon énekeljen a zuhany alatt, vagy leüljön pár órát játszani a kedvenc játékával. Nevezhetjük ezeket gyerekes dolgoknak, de csak azért, mert gyerekkorban IS csinál valaki ilyesmit, nem sütném rá ezekre a tevékenységekre ezt a bélyeget.

Az persze más kérdés, ha mondjuk egy vitahelyzetben a 35 éves reklámszakember azzal tud visszavágni a partnerének, hogy elkezdi utánozni, amit ő mond, vagy kinyújtja a nyelvét és grimaszol. Na ez valóban gyerekes dolog! „És mi van akkor, ha ő így érzi magát férfinak?" – kérdezhetitek, mivel korábban azt állítottam, az a férfi, aki annak is érzi magát. Ha ő ilyen viselkedéssel érzi magát annak, akkor ott baj van! De amíg ilyen konzolpartikról, mozizásokról, csokievésről, és egyéb, a gyerekkort idéző ártatlan dolgokról van szó, addig nem érdemes belőle nagy ügyet csinálni. Legalábbis szívből bízom benne, hogy egy nő szemében sem veszti el a férfiasságát az, aki ilyen tevékenységeket űz.

És most fordítsuk meg a dolgot: egy nő nem viselkedhet gyerekesen? Nem őrülhet és örülhet meg egy neki tetsző ruhadarab láttán? Nem kezdhet el vékony, nyávogós hangon DECUKIIIIIIzni, amikor megpillant egy szembejövő kiskutyát? Nem aludhat plüss játékfigurával? Miért ne?! Számomra ezzel nem veszíti el egy nő a nőiességét, sőt örülök, hogy megismerhetem egy olyan oldaláról is, amit nem feltétlenül mutat a külvilág felé. Amondó vagyok, ha az ember rátalál arra, aki mellett önmaga lehet, a maga komoly és „gyerekes" oldalával együtt, akkor megszűnnek ezek a kategóriák, és úgy szeretik egymást, ahogy vannak. Kell ennél több?

Mindannyian jól ismerjük ezt a Heltai Jenő, majd Belga klasszikust: „Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek", no meg Erich Kästner gondolata, miszerint „Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!". És tegyük a kezünket a szívünkre: ugye, hogy igazuk van?Akkor persze baj van, ha valaki átesik a ló túloldalára, és nem hajlandó „felnőni", teljesen elutasítja a felnőttek világát, és csak gyerekes dolgai vannak, de reméljük nem sok ilyen extrém helyzettel találkoztok majd.

Egy szó mint száz, senki ne érezze magát vacakul a gyerekes megnyilvánulásai miatt, ha ezeket el tudjuk fogadni a másikban, akkor nagy baj nem lehet. És ki tudja: lehet, hogy pont egy gyerekes tett miatt találkoztok először, vagy ismerkedtek meg (true story)!

Nyitókép: Shutterstock