"Ha rosszul viselkedik, megbüntetem" - részlet egy nárcisztikus férfi naplójából

Szeptember 26. (péntek) Andi ma el akart hagyni, de tőlem azért nem lehet csak úgy lelépni. A csillagokat is leígértem neki az égről, hogy maradjon. Maradt. Szükségem van rá. Illetve leginkább arra van szükségem, hogy odaadóan szeressen, bármilyen szemét módon viselkedek vele.

Néha magamat sem értem. Itt van ez a gyönyörű, szexi nő, aki mindent megtenne értem, de én nem igazán tudom értékelni. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, szeretni sem tudom, csak használom. Szükségem van a rajongására és arra, hogy itthon legyen, amikor hazaérek. Szeretek vele villogni a céges rendezvényeken és legalább anyámat is elszórakoztatja, ha családi esemény miatt haza kell menni. Jó vele a szex, s mivel elég alázatos jellem, akkor és ott teszem magamévá, amikor és ahol csak akarom.

A kapcsolatunkban jellemzően én vagyok a domináns fél. Amikor megismerkedtünk, még ő is próbálkozott, de elég gyorsan lefektettem a játékszabályokat. Nincsen bulizgatás, barátnőzés orrba-szájba, itt az van, amit én mondok. Persze néha fellázad, de ilyenkor bevetem a lelki zsarolást: azt kamuzom, hogy elhagyom vagy pedig a fejéhez vágom, hogy egy semmirekellő kis lotyó, aki nélkülem teljesen életképtelen. Ez az igazság. Az évek során már sikerült teljesen lerombolnom az önbizalmát. Nem tudatosan tettem, de tény, hogy rendkívüli módon értek ahhoz, hogy egy veszekedés során porig alázzam. S mivel sikerült azt is elérnem, hogy eltávolodjon a családjától és a barátaitól, így szinte csak én vagyok neki.

Valójában élvezem, ahogy vergődik, mint egy fogságban levő kismadár. Örömet okoz, hogy az én tulajdonom, aki felett hatalmam van. Ha rosszul viselkedik, megbüntetem. Nem mondom el neki, mi a bajom, hanem napokig nem szólok hozzá vagy csak flegmán, ha nagyon muszáj. Ez teljesen megőrjíti, nem érti, nem tud vele mit kezdeni. Amikor nagy kegyesen megbocsátok neki, akkor nagyon hálás. Ez kissé szánalmas, hisz a legtöbb esetben valójában nem csinált semmi rosszat. Tudom, hogy ez nem szép tőlem, de nem tehetek róla, ez zsigerileg jön belőlem.

Forrás: Shutterstock

Már gyerekkoromban megtanultam, miként érjem el, hogy figyeljenek rám. Mivel a szüleim nagyon elfoglalt emberek voltak, így különböző manipulációs eszközökhöz kellett folyamodnom, hogy észrevegyenek végre. Nem lehet engem könnyen lerázni vagy elfelejteni. Bekúszom az emberek bőre alá és amint behálóztam őket, nem eresztek el senkit. Csak akkor, ha már nagyon unom a sírás-rívást.

Szóval Andi ma összeszedte magát és közölte velem, hogy nem bírja tovább, el akar menni. Azt vágta a fejemhez, hogy túl sokat korlátozom, ráadásul már fél is tőlem a sok veszekedés miatt. Éreztem, hogy komolyan gondolja és egy pillanatra meg is ijedtem, de aztán gyorsan összeszedtem magam. Számba vettem a lehetőségeket - mi az, amiket nem adok meg neki, pedig vágyik rá és gyorsan bevetettem ezekből párat. A közös romantikus wellness-hétvége és a prágai kiruccanás megtette a hatását és azt is belengettem, hogy elgondolkozok a közös gyerek témán. Hogy komolyan gondolom-e? Nyilván nem, de nem látok ebben semmi rosszat. Hiszen én csak azt mondom, amit hallani akar.

Most pár napig játszom majd a jófiút, elviszem vacsorázni, veszek neki virágot, hogy érezze, milyen jó parti a pasija. Aztán amikor megnyugodott, feltöltődött, akkor majd visszatér minden a régi kerékvágásba. Még ezt párszor eljátszom, aztán szerintem lépek tovább. Van egy új kis csaj a cégnél, a könyvelésen dolgozik. Ő nagyon alázatosnak és irányíthatónak tűnik, ő lesz az én következő áldozatom...

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek