Mit mondjunk a gyereknek a halálról?

Dilemma előtt állok. Ha a családban történik egy haláleset, akkor kell-e beszélni erről egy kisgyerekkel? Ha igen, akkor hogyan?

Nehéz periódus zárul le a családunk életében. Elvesztettünk valakit, aki nagyon fontos volt mindannyiunk számára. A férjem édesanyja, a kisfiunk nagymamája és az én anyósom távozott el az élők közül. Elveszíteni egy szerettünket nagyon nehéz teher. A férjemnek különösképpen, de nekem is, mert bár sok anyós-meny kapcsolat konfliktusokkal terhelt, én kifejezetten jóban voltam a sajátommal. Így számomra is fájdalommal teli ez az időszak. Egyvalaki azonban még nem is tud erről a veszteségről, méghozzá a kisfiunk. Hetek teltek már el azóta, hogy megtörtént, ami elképzelhetetlen, de mi még mindig hallgatunk erről előtte. Nem tudjuk, elmondjuk-e neki és ha igen, akkor mégis hogyan?

Két vélemény

A férjemmel általában egyetértünk a fontos dolgokban, ezzel kapcsolatban azonban nem jutunk közös nevezőre. Ő azt mondja, ne beszéljünk a halálról a gyermekünkkel, én azt, hogy ez egy elkerülhetetlen téma most már. Persze nem úgy képzelem, hogy leültetjük az ötévest, és azt mondjuk neki egyszerűen, hogy a mama meghalt, de szerintem, muszáj lenne a témát előhozni, és az ő szintjén átbeszélni vele, hogy a szeretett személy, akihez ő nagyon ragaszkodott, és akihez sok-sok emlék fűzte, többé nem lesz már velünk. Jól tudom, hogy ez nem lesz könnyű téma. Jól tudom, hogy ezernyi kérdése lesz és nem fog annyival megelégedni, hogy a mama már az angyalok között van, onnan mosolyog ránk. Az a baj, hogy a gyermekünk okos.

Forrás: Shutterstock

Meg fogja kérdezni, miért halt meg a mama, hova lett a teste, mikor látjuk újra... és aztán majd kombinál, hogy kik halnak meg, mi mikor halunk meg, ő mikor fog meghalni? Bevallom, ezekre a kérdésekre még én sem készültem fel. Nem készültem fel arra, hogy egy ötéves nyelvén megvitassam azokat a dolgokat, amelyek sokszor egy felnőtt ember számára is megrázóak. 
Mégis úgy érzem, hogy nem lehet ezt megúszni, mert a kibeszéletlenség nagyobb megrázkódtatást okozhat, mint az, ha a saját szintjén megbeszéljük vele a halállal kapcsolatos kérdéseit. Éppen ezért kicsit kutakodtam a témában.

Nagyon jó volt az a meglátás, amit egy gyermekpszichológustól olvastam, azaz hogy a gyerekek voltaképpen folyamatosan találkoznak az elmúlás tényével, hiszen egy elhervadó virág vagy egy elpusztult lepke is hasonló élmény. Persze egy szerettünk elmúlása egészen más, mégsem szabad tabuként kezelni a témát. Helyette érdemes kíméletesen, de őszintén beszélni a halálról, a gyermek életkorának megfelelő egyszerűséggel és a számára érthető módon.

Mit mond a szakember?

Bármilyen korú is a gyermek – főleg, ha még nem érintettük ezt a témát – jó tisztázni vele, mit jelent a halál. Elmondani, hogy aki meghalt, azzal már nem találkozhatunk többé. Ha pontosításra szorul a dolog – például egy ötévesnél –, akkor beszélni arról, hogy aki meghalt az nem lélegzik többé, nem mozog a teste, nem beszél, és hogy ez visszafordíthatatlan.

A szakember szerint érthetően és pontosan kell fogalmazni, de semmiképpen sem jó, ha belemegyünk az adott személy halálának részleteibe, ez ugyanis megnehezítheti az információ feldolgozását. Természetesen, ha a gyerek kérdez, akkor arra válaszolni kell, de mindig tartsuk szem előtt az életkorát. Ugyanakkor biztosítani kell őt arról, hogy bármilyen kételye, rossz érzése van, azt ossza meg velünk.

Mit ne mondjunk a szakemberek szerint

A gyermekpszichológus szerint van néhány dolog, amit érdemes kerülni, ha a gyerekekkel a halálról beszélünk. Ilyen például az „örökre elaludt" vagy a „örökre elment" kifejezések. Ezeket hallva a kicsikben szorongás alakulhat ki, hogy ha egyszer elalszanak, akkor talán sosem ébrednek fel, vagy ha anya elmegy a boltba, talán sosem jön haza. Ezek helyett az átvitt értelmű megfogalmazások helyett, inkább

konkrét dolgokat mondjunk, például hogy a mama nagyon beteg volt, a doktor bácsik és doktor nénik nem tudták meggyógyítani, ezért meghalt.

Forrás: Shutterstock

Nyugodtan lehet használni a halál kifejezést, mert ez pontos, és nem generál egyéb félelmeket. Ettől persze még a gyermekben sok-sok kérdés felmerülhet, amelyekre őszintén, de az életkorát figyelembe véve kell válaszolni.

Azt is jó, ha tudjuk, hogy a gyerekeket akár már óvodáskorban is foglalkoztathatja a halál témája, ám nekik még egészen más elképzeléseik vannak erről, mint a felnőtteknek, ők még nem érzékelik a halál visszafordíthatatlan mivoltát, mivel a realisztikus halálkép általában az iskoláskor kezdetekor alakul ki náluk.

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek