Unokát akarok, pedig csak 10 éves a lányom – Jobb nagymamának lenni

Két gyerekem van, akikért valóban bármit megtennék, de mégse élvezhetem felhőtlenül a velük töltött perceket, mert nevelnem kell őket. A nevelés során pedig gyakran válok a szemükben korlátozó, parancsot osztogató, kioktató személlyé. Élvezem ezt a szerepet? Kicsit sem, de tudom, hogy az alapvető biztonságot a korlátok felállítása és betartatása adja meg számukra, nem beszélve a szociális és érzelmi nevelésről, aminek révén képesek beilleszkedni a mikroközösségükbe, később pedig a társadalomba.

Bár ezek mentén haladva próbálom a lehető legtöbb szabadságot megadni nekik, mégis, amikor látom, milyen fesztelenül töltik az időt a nagymamájukkal, irigy leszek.

Miért várom, hogy én is nagyszülő lehessek?

• Annyi édességet adhatok nekik, amennyit csak akarok, hiszen nincsenek velem olyan sokat, hogy „elrontsam" őket.
• Nem kell harcolnom azért, hogy rendet rakjanak maguk után, hiszen én boldogan megteszem helyettük.
• Leshetem minden óhajukat, sóhajukat, mivel épp ezért vannak nálam, hogy abban a pár napban teljesen nekik rendeljem alá magamat.
• Nem kell időt elvennem tőlük a munka miatt, hiszen már nyugdíjas vagyok.

• Nem kell az éjszaka közepén visszacipelnem őket a saját ágyukba, örülök, ha velem alszanak.
• Nem kell egymás után három kávét innom, ha kora hajnalban ébrednek, hiszen idősként kevesebb alvással is beérem.
• A spórolt pénzemet csak rájuk költöm, így ritkán kell valamire nemet mondanom.
• Lehetek én a korlátlan jó zsaru.
• Megértik, ha napközben elfáradok, hiszen a nagyi már öreg, nem bírja úgy a tempót.
• Nem zavar, ha segítenek a konyhában, akkor sem, ha ez hatalmas felfordulással jár.
• Sokkal türelmesebb tudok velük lenni, mert nem rohanok már úgy a világgal.

Nagyszülőként nem a nevelés lesz a dolgom, hanem a 100 százalékos megélése a velük töltött időnek. Lehetek engedékeny, megszeghetem az otthon felállított szabályokat. Élvezhetem, hogy az unokák hozzám járnak lazítani, töltődni.

Ugyanakkor érezhetem, hogy fontos vagyok a családom számára. Segíthetek a gyerekeimnek azzal, hogy hétvégén nálam vannak az unokák. Így ők pihenhetnek, feltöltődhetnek, és megélhetik a hiányukat, ami jobb szülőkké teheti őket.

Így hát türelmesen várok, és nevelem a legjobb szándékkal, valamint tudással a gyerekeimet, továbbá megpróbálom a lehető legintenzívebben megélni az anyaság adta lehetőségeket. No meg persze, időnként leadom őket a nagyihoz.

Nyitókép: Shutterstock