Az első pofon elcsattanása előtt...

Okos, érett - életük más területén egyébként talpraesett és sikeres - emberekből is válhat bántalmazott fél. A szerelem kezdetekor ugyanis legtöbbször nem sejthető az elkövetőről, hogy valaha verbális vagy akár fizikális agresszióhoz fog folyamodni. Hiszen ki fogna bele egy kapcsolatba, ha már az első randin megalázná a partnere, esetleg lekeverne neki egy pofont? Szóval, a dolog ennél jóval összetettebb. A bántalmazók nagy része kifejezetten megnyerően tud viselkedni "kifelé". Álarcukat csak akkor veszik le, mikor már úgy érzik, partnerük érzelmileg kellően a hatásuk alá került.

Az "elnyomás" sokszor egészen hétköznapinak tűnő apróságokkal indul. Mondjuk, egy gunyoros megjegyzéssel a másik külsejével vagy bármilyen területen felmutatott teljesítményével kapcsolatban. Ilyenkor teljesen mindegy, mi a leszólás tárgya. A cél mindig ugyanaz: hogy ügyetlennek/ rossznak/ csúnyának/ kevésnek érezd magad. Mint egy magot, úgy ültetik el benned a kételyt, hogy valójában semmit sem érsz - legyen szó süteménysütésről, öltözködésről, emberi kapcsolatokról vagy a munkádról. Eleinte csak négyszemközt alkalmazzák, idővel akár társaságban is.

Mert egyetlen bántó megjegyzés miatt senki nem fog kilépni egy hónapok óta tartó - addig jónak tűnő - kapcsolatból. Legfeljebb megrökönyödik, és érezteti a másikkal, hogy rosszul esett, amit kapott. Mire az válaszul persze túlérzékenynek titulálja, újabb bizonytalanságba taszítva ezzel. "Valóban túlreagáltam? Vagy ennyi még belefér? Tényleg csak viccelt?" A bántalmazó pedig már fel is lépett egy fokot a hatalmi létrán. Beindul az ördögi kör: a beszólogatások sűrűsödnek, az elnyomott fél egyre kevésbé biztos magában. Jöhet a további aknamunka, mely fokozza ezt az állapotot.

Ebben a fázisban a korábban viccként magyarázott, kétértelmű célzásokat goromba és egyértelmű kijelentések váltják fel. Ilyenkor már nemcsak érzékelteti, hanem nyíltan meg is fogalmazza áldozata alkalmatlanságát az elnyomó. Például így: "Nehogy okosnak hidd már magad, mert jogi diplomád van! Mindenki tudja, hogy csak magolni kell hozzá, a leghülyébbek is elvégzik." Vagy: "Tudtam, hogy elsózod! Egy egyszerű rántotta elkészítéséhez is béna vagy!"

Azért, mert az elnyomó időnként még mindig mutat olyan megnyilvánulásokat, amivel szerelméről biztosít. Az önértékelésedet viszont már kb. 50 százaléknyira lecsapta. És akkor jönnek az olyan gondolatok, hogy: "Reggel ugyan durva volt velem... De talán csak azért, mert fáradt volt. Hiszen délután már virágot hozott. Amúgy meg lehet, hogy igaza van, és tényleg tehénnek nézek ki miniszoknyában. "

Ha idáig hagyod fajulni a dolgokat, bekövetkezik az idő, mikor az elnyomó fél teljesen átveszi a hatalmat. Rendelkezik az időddel, megmondja, mit, mikor és hogyan csinálj - és persze azt is, hogy szarul csinálod. Egyre gyakrabban ordít veled, és sérteget. Ha ezt is tűröd, elcsattan az első pofon...

Ha valaki megvárja, hogy a lelke megtiprása után ráadásként fizikailag is kárt tegyenek benne, azt semmiképp sem azért teszi, mert "Jó ez neki, ha nem így lenne, akkor szakítana." Hanem mert hosszas munkával, alávaló módon megsemmisítették az önbecsülését, letiporták az önbizalmát.

Épp ezért, ha látjuk, hogy valaki bántalmazó kapcsolatban él, ne sajnáljuk a fáradtságot, segítsünk! Ha másként nem, hát szavakkal. Azzal, hogy megerősítjük abban, hogy értékes. Emberi bánásmódot és normális kapcsolatot érdemel - ahogyan mindenki más.

Nyitókép: Shutterstock