A 7 legnagyobb hiba, amit randizáskor elkövettem

Viszonylag ritkán vagyok zavarban, de ha mégis előfordul, hajlamos vagyok a kontrollálatlan szófosásra. Utólag visszagondolva, fogalmam sincs, hogy bírtam szusszal azon az óminózus randin, amikor órákon keresztül, megállás nélkül nyomtam a sódert. Ő már azt is tudta, mi volt a jelem az oviban, és hogy állok a házasság kérdéséhez (jaj, Istenem, miért nem állított le valaki?), én pedig még azt sem, hogy ő hány éves. "Meglepő" módon nem nyílt több alkalmam ezt kideríteni.

Nem volt szándékos... Csak egész egyszerűen pont olyan eseményeket emeltem ki az életemből, amelyek egymás mellé állítva, háttérinformáció nélkül, teljesen más embernek láttattak, mint amilyen valójában vagyok. Gondolkodás nélkül emíltettem meg, hogy van autóm, lakásom, és beszéltem a családom jól menő vállalkozásairól. Igazi budai újgazdag picsának tűntem. Éppen csak azt nem tudta, hogy a szüleim évekkel ezelőtt elhunytak, és örököltem, nem pedig a fenekem alá tolták azt, amim van.

Ez szintén csak utólag esett le, amikor felidéztem a randit, és megpróbáltam megfejteni, hogy vajon miért nem keresett a másik fél. Az ő nézőpontjából teljesen érthető volt, hogy soha többet nem akart látni.

Ez akár viccnek is tűnhet, de nem bírtam ki, hogy ne tegyem be ebbe a listába. Egyszer valaki azért nem akart velem többet randizni, mert szerinte vízválasztó, hogy a felek milyen zenét kedvelnek. Sőt, állítása szerint, neki ment már tönkre kapcsolata, mert ugyan a zene közös szeretete megvolt, de eltérő stílusokat kedveltek. Így jártam. Pedig nem is DJ volt a illető.

Meglehetősen egyértelmű volt, hogy az emberem semmi mást nem csinál, csak skalpokat gyűjt, és kizárólag arra utazik, hogy minél több csajt megfektessen. Én ezt nem vettem, vagy nem akartam észrevenni, így naivan azt gondoltam, hogy tőlem majd biztosan többet akar. Nem akart.

Annyira akartam, hogy működjön, annyira lelkes voltam, és annyira odavoltam érte, hogy végül megfojtottam. Mindig ráértem, mindig rögtön válaszoltam - pedig mindig elhatároztam, hogy nem fogok. Rosszabb esetben meg se vártam, hogy legyen mire válaszolni - írtam én! Nem sokat, csak úgy egy röpke 6500 karaktert. És talán, ha nem vittem volna a fürdőszobába is magammal a telefonomat, és nem estem volna minden alkalommal transzba egy szimpla sziától is, másképp alakult volna.

Ebbe a hibába többször belefutottam. Szeretem meghallgatni az emberek problémáit, és állítólag jó meglátásokkal, tanácsokkal látom el őket. Előfordult, hogy annyira élveztem a bölcs tanácsadó szerepet, hogy partnerből terapeutává avanzsáltam. Segítettem neki rávilágítani, sőt megoldani problémákat. Ő meg tovább is állt... mert ugyan a filmekben a páciens gyakran beleszeret a pszichológuásba, ám az életben ez kevésbé jellemző.

Szerettem volna elfelejteni és elengedni az előző Nagy Szerelmet, de valójában nem zártam le. És amíg ezt nem tettem meg, halálra volt ítélve minden próbálkozás - bármennyire is azt gondoltam, hogy kész vagyok egy új kapcsolatra.

Nyitókép: Dreamstime