Köszönöm Apa, hogy engem választottál!

Éppen ezért ne haragudj, kérlek, hogy ennyit kellett várnod. Először anyára, aztán hát... igen, én sem jöttem túl könnyen. De te kitartottál mellettem, mert igazán akartál engem.

Tudom, hogy csodálatos apukám leszel. Mindenkinél jobban fogsz szeretni, félteni és óvni. Sokat játszunk majd együtt, és még többet nevetünk. Megtanítasz járni, beszélni és még annyi minden mást, amit felsorolni sem tudok. És ami a legfontosabb: te az életre fogsz nevelni, Apa. Mert ezeket mind már rég megígérted, és tudom, hogy sosem hazudnál nekem.

Valójában már most annyi mindennel tartozom neked, amikért örökké hálás leszek. Pont ezért, kérlek, ne haragudj amiatt, hogy az öröm és a boldogság mellett lemondásokat is hoztam az életedbe. Nem, nem a lemondott bulikra vagy az elhalasztott nyaralásokra gondolok. Sokkal inkább azokra a kompromisszumokra, aminek árán hamarosan találkozhatunk.

Azért, hogy én lehessek, te lemondtál arról a szerelemről, amire mindig is vágytál. Arra gondolok, ami a semmiből érkezett, amikor anyát már ismerted. Még magadnak sem merted bevallani, hogy... Mivel te addigra már ígéretet tettél anyának, tartottad magad az adott szavadhoz. Tudom, hogy talán szerettél volna másként dönteni, de féltél, és féltettél. Nem akartál újabb éveket várni rám, és nem merted hinni, hogy úgy is megérkeznék hozzád. És... és inkább meghoztad a döntésedet.

Félre ne érts, nem vádollak, sosem tenném, hisz tudom, hogy szereted anyát. Ennek a szeretetnek és a régóta vágyott célodnak megfelelően döntöttél. És te engem választottál. Köszönöm, Apa. Megígérem, hogy ez a mi titkunk marad, anyának sosem fogom elmondani. És becsszó, bebizonyítom azt, amit most is mondogatsz magadban: "Érte megérte." Szeretlek, Apa.

Várom az első ölelésed,

Kislányod

 
Nyitókép: Shutterstock