10 dolog, amit csak a vidékiek értenek

Amíg a városi ismerőseid utazás közben akkor is felkiáltanak, ha meglátnak egy kacsát, te csak megvonod a vállad. Neked mindennapos látvány egy mókus, egy róka, vagy akár egy őz is.

Ugyan nem kell egész nap azt hallgatnod, ahogy a felső szomszéd lehúzza a vécét, de vasárnap reggel nyolckor tuti, hogy valaki nekiáll füvet nyírni/fűrészelni/flexelni a környéken. Máskor viszont tényleg filmbe illő madárcsicsergés kíséri az ébredésed...

Ha szereted a különleges ételeket, már jól bejáratott stratégiád van arra, hogy mekkora adagot tárazz be a kedvenc csemegéidből. A közeli nagyvároson kívül ugyanis nem sok lehetőséged van arra, hogy ínyencségeket kóstolj, este pedig már semmi kedved beautózni oda.

A fővárossal ellentétben itt nem percek, hanem órák - esetleg fél napok - választják el az egymást követő járatokat. Ezért alaposan megfontolod a városba tervezett utazást, és kiszámolod: mit mennyi idő alatt tudsz elintézni. Előfordul, hogy rohannod kell, mert hajszálon múlik, hogy odaérj - vagy órákat kell várnod a tervezett programig. Bár sokat bosszankodsz emiatt, egyvalamit elmondhatsz magadról: türelemre, na, arra megtanított!

Ha születésedtől kezdve faluban élsz, akkor a helyiek valószínűleg nemcsak téged, hanem az egész családodat ismerik. Hiába vagy már felnőtt, a szomszéd néninek mindig az az aranyos kis totyogós maradsz, aki babakocsiban gügyögött. Ha pedig van azonos nemű testvéred, gyakran szólítanak az ő nevén - de te ezt már fel sem veszed.

Ha bemész a városba, egyszerűen idegesít, hogy sok ember vesz körül, és mindenki lökdösődik. Ez valószínűleg azért van, mert tősgyökeres vidékiként megszoktad: otthon maximum egy emberrel találkozol a járdán, az is a másik oldalon megy. Imádod, hogy kicsi a forgalom, hogy van hely parkolni, és hogy szabadon sétálgathatsz, ha magányra vágysz.

A romantikus filmekben persze gyönyörűen kavarog a hópihe a levegőben. Ám, ha igazán rákezd havazni, akkor a bájos karácsonyi képeslapok mellett egy másik, sokkal kellemetlenebb dolog is eszedbe jut: a hólapátolás. Egy egész éjjel tartó hózápor után előre tudod, mivel fog kezdődni a napod. Reggel úgy kelsz, mintha csatába indulnál: három réteg pulcsi, munkáskesztyű, vastag sapka. Indulhat az órákig tartó lapátolás!

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket minden alkalommal kapsz, valahányszor szóba kerül, hogy hol laksz. Szinte látod, ahogy a beszélgetőpartnered fejébe beúszik egy kép egy farmról, ahol virágos kötényben szórod a magot a tyúkoknak. Aztán persze meglepő a válaszod: nem, nálatok nincsen semmilyen haszonállat - ellenben melegvíz és wifi tényleg van...

Igen, még mindig tartja magát a "vidéki" kontra "pesti" megnevezés, holott ez sokkal bonyolultabb. Hiszen attól, hogy valaki nem a fővárosban nő fel, még nem feltétlenül él egy alig ezer lelkes kis falucskában, libák és juhok között, mint ahogy azt a sztereotípia tartja. Büszkén vállalod, hogy igazi falusi vagy - de nem szereted, ha úton-útfélen mindenkit vidékinek titulálnak, aki nem Budapesten él.

Szereted, hogy reggel csöndben kel fel a Nap, vagy ha éjjel felnézel az égre, akkor nem takarja el a csillagok fényét a sok utcai lámpa. Igaz, hogy sok kompromisszumot kötsz, de mindig úgy érzed, ezek apróságok ahhoz a látványhoz képest, amely hazaérve fogad. Szereted, hogy ősszel hallod a szarvasbőgést, tavasszal a harkály kopogását, nyáron pedig virágillatban úszik a falu. Le sem tagadhatnád: igazi vidéki vagy!

Haiser Olga

Nyitókép: Shutterstock