Sokan úgy vélik, egy párkapcsolatban, hogy a férfi gyerekké, a nő pedig anyává válik. Nos, ebben természetesen van igazság, de aki szó szerint veszi ezt, annak nem lesz egészséges kapcsolata.
Menjünk vissza egészen az őskorig. Mi volt a férfi és mi a nő szerepe? A férfiak vadászni jártak és védték a közösséget a külső fenyegetésekkel szemben. A nők őrizték a tüzet, gyűjtögettek, ellátták a gyerekeket, gyógyítottak és elsimították a közösségen belüli konfliktusokat. A férfi és a nő szerepe is elengedhetetlen volt a zord körülmények közti túlélés során.
A modernkori ember számára már nem kell vadászni ahhoz, hogy étel kerüljön az asztalra, és a vadállatoktól sem kell tartani mikor leszáll az éj. Ellenben a gondoskodásra továbbra is szükség van. Így a férfiak elveszítették az erőteljes, védelmező szerepüket, miközben a nők megtartották a csoport- és családösszetartó szerepüket.
Persze ez most egy leegyszerűsített és talán lesarkított magyarázat, de ha belegondolsz, akkor bizony helytálló. A női ösztönben alapvetően ott a gondoskodás, ami gyakran felülkerekedik a férfiakon. Így alakulhat ki az anyáskodó nő és gyerekké redukálódott férfi páros.
Mit jelent a gyakorlatban, ha egy nő anyáskodó? Vegyünk pár példát!
- A férfi beteg. A nő ápolja, gyógyszert vesz, húslevest főz, lázat mér. Ezt csinálná a gyermekével is. Ám az anyáskodó nő nem veszi figyelembe, hogy a férfi mit akar. Nem hagy neki döntést, egyszerűen csak beadja a lázcsillapítót, akkor is borogatást tesz a homlokára, ha ő nem akarja, nem engedi felkelni az ágyból, sőt, még le is szúrja, ha betegen dolgozna egy keveset a laptopján.
- Az anyáskodó nő télen előveszi a párját, ha az trikó nélkül akar elindulni otthonról, és ráadja a sálat, sapkát is, ha ő úgy ítéli meg, hogy kint túl hideg van. Ez egy gyerek esetén még elfogadható, hiszen tapasztalatlan a kicsi, de egy felnőtt embernek már vállalnia kell a felelősséget: ha sapka nélkül megy el, maximum fázni fog a feje.
- A férfi széthagyja a levett ruháit a lakásban. Az anyáskodó nő nem ül le vele megbeszélni a dolgot, inkább a szennyeskosárral járkál utána, és közben megszidja érte. A gyerekünk után pakolunk el, nem a párunk után.
Az anyáskodó nő valahogy mindig jobban tudja, mi kell a férfinak, mint ő maga. Ehhez a játszmához azonban mindkét félre szükség van. Tehát a férfi hagyja, hogy gyerekként kezeljék.
Ez nem egy bántalmazó kapcsolat, nincs szó agresszív irányításról, egyszerűen csak a párkapcsolatban élők magukra vesznek két olyan szerepet, ami egészségtelenné teszi a kapcsolatukat.
Abban a pillanatban, hogy egy igazán felnőtt férfivel próbálsz anyáskodóan viselkedni, ő ezt nem fogja engedni. Tehát anyáskodni csak egy gyermek felfogású férfi felett lehet.
Meglepően sok kapcsolat működik így, de ebben mindkét fél egyedül van. A nő sok terhet vesz a vállára azzal, hogy a társa helyett egy gyerekkel él együtt, a férfi pedig nem érzi magát egyenrangúnak, hiszen az anyjával él együtt. Ebbe előbb utóbb belefáradnak a felek, ami nem biztos, hogy a kapcsolat végét fogja jelenteni, de az elhidegülés is igen magányossá tudja tenni az embert.
Észrevetted magadban az anyáskodó nőt? Beszélj a pároddal erről, kérdezd meg, ő miként éli ezt meg. Gondold végig, ezzel az attitűddel mennyi plusz terhet pakolsz magadra és a párodra, majd változtass, ha úgy érzed, egy igazán felnőtt kapcsolatban szeretnél élni.
Nyitókép: shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
