21 dolog ami miatt hálásak lehetünk a férfiaknak
A nemzetközi nőnap újabban mindig nagy port kavar a nemek közti egyenlőség témájában. A szélsőségesen gondolkodó nők és férfiak még azért is képesek egymásnak feszülni, hogy kell-e, illik-e, vagy bármilyen szempontból diszkriminatív-e a hölgyeket ünnepelni.
Így a nőnap sokszor hajlik át a férfiak leszólásába is. Pedig szerintem pont ez az - aminek ilyenkor sincs helye -, ami semmiképp sem fér bele a világnap mondanivalójába. Még akkor sem, ha eredetileg nőkről szól. Én sokat köszönhetek a körülöttem lévő férfiaknak, és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Ezért emelem poharam - a teljesség igénye nélkül - azokra a férfiakra és fiúkra:
- Akik nem csak akkor vesznek virágot, amikor egy kötelező ünnepnap közeledik - hiszen miért is ne kedveskedhetnénk néha egymásnak csak úgy?!
- Akik mindennap éreztetik a tiszteletüket.
- Akik sosem kezelnek minket mentálisan vagy morálisan alsóbbrendűként.
- Akik viszont elismerik a fizikai különbségeket, és nem hivatkoznak az egyenlőségre kifogásként.
- Akik támogatják a kiteljesedésünket, akár a munkában, akár anyaként.
- Akik azt gondolják, hogy a háztartás közös felelősség.
- Akik természetesnek veszik, hogy egy gyereknek apai törődés is kell.
- Akik imádják a gyermekeiket, és büszkék rájuk - legyenek akármilyen neműek.
- Akik jó példát mutatnak, illetve jó modorra és a lányok tiszteletére tanítják a fiaikat.
- Akik elismerik a szakmai kompetenciánkat egy adott helyzetben, és nem vonják kétségbe a hozzáértésünket indokolatlanul.
- Akik elfogadják a női felettest, és nem fölényeskednek a többi nőnemű kollégával sem.
- Akik minden esetben egyenlőként kezelik a fiú és lány diákokat (kivéve persze az ésszerű különbségtételt, pl. testnevelésnél).
- Akik tisztelettel beszélnek a barátnőjükkel a haverok előtt, és ugyanígy nyilatkoznak a kedvesükről akkor is, ha épp nincs jelen.
- Akik hűségesek és őszinték, és nem csak fordítva várják el ugyanezt.
- Akik odaadóan szeretik, és igyekeznek boldoggá tenni a kedvesüket.
- Akik képesek akár egy kicsit háttérbe is vonulni a párjuk kedvéért.
- Akik mindig becsülik és törődnek az anyukájukkal.
- Akik nem cikizik a visszahúzódóbb társaikat az iskolában, vagy a kevésbé csinos lányokat.
- Akik önzetlenül segítenek, ha azt látják, hogy valaki bajban van.
- Akik emberként viselkednek minden körülmények között - még akkor is, ha dühösek, vagy esetleg a pohár fenekére néztek.
- Akik fel tudnak nézni egy nőre, sőt, még akár a példaképeik között is vannak nők.
Aki magáénak érzi valamelyest a fenti erényeket, annak bizony van mit megköszönni - vagy ez így normális, és nem is kellene róla szót ejteni? Te mit gondolsz?