Valójában kit akarsz becsapni, amikor orgazmust színlelsz? (18+)

Bár ma már elég nyitott társadalomban élünk, a szex, az intimitás, a testi vágyak és az orgazmus még mindig a tiltott listán szerepelnek. Ezek olyan témák, amelyekről az ember nem szívesen beszél a hétköznapokban. Előfordul, hogy még a saját párjával vagy éppen saját magával sem... Pedig mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogyha kommunikálnánk arról, mire vágyunk, mi az, ami minket ellazít vagy éppen felrepít, sokkal lazábbak, felhőtlenebbek, boldogabbak lennénk az életben. Persze tudom, mondani mindig könnyebb.

Visszatérve a csajos nyári beszélgetésre, az orgazmus szó hallatán mindenki egy kicsit összerezzent. Úgy tűnt, hogy ez a tabun belül is tabu, amiről már a párkapcsolatban élő hölgyek nem szívesen beszélnek. A leghangosabb barátnőm, Rozi, akit már megemlítettem, az egyetlen szingli a csapatban. Mindig a legharsányabb, számára nincsenek kínos helyzetek, olyan pillanatok, amelyekből ne tudná úgy kivágni magát, hogy ne ő jöjjön jól ki abból. Ő volt az első, aki bevallotta, hogy sokszor színlel orgazmust, de elmondása szerint nem szándékosan, hanem ez már egy olyan dolog, amire nem is figyel, hanem csak úgy jön. Elkezdődik a tipi-tapi, megtörténik a varázslat és hangos sikításokkal fejezi ki, hogy ez neki jól esett. Van, hogy nem jut el a csúcsra, de ezt nem vallja be se magának, se a másiknak, mert neki így jó.

Kati barátnőm elmondta, hogy ő a szexuális élete felfedező szakaszában sokszor hitte azt, hogy most éppen orgazmusa van, majd kiderült, hogy az még csak bőven az izgalmi állapota kellős közepe volt. Mióta több tapasztalatot szerzett ezen a téren azóta rájött, hogy felesleges magát áltatnia, ha jön az érzés, jön, ha nem, nem.

Kati után Lizi szólalt fel, akiről tudni kell, hogy tíz éve együtt él a szerelmével, egy éve házasok és ennyi idő után is nagyon szeretik egymást Robival, aki az első és úgy tervezi, hogy az utolsó férfi is, akivel valaha ágyba bújt. Ő szemrebbenés nélkül a következőt mondta:

Néhányan hangosan felröhögtünk ennek hallatán, s bizony Lizit ez nagyon rosszul érintette. Úgy tűnt, hogy nem viccelt, pedig azért, ha mindnyájan a szívünkre tesszük a kezünket, akkor rájövünk, hogy ez azért hatalmas önámítás.

Orgazmust szerintem majdnem minden nő színlelt már. Amikor még barátkozunk a szexualitással, felfedezzük a saját testünket, előfordul, hogy azt hisszük, na, ez már az, igen, ez az az érzés, aztán rájövünk, hogy ennél van sokkal feljebb is. De amikor már életünkben legalább egyszer eljutottunk a csúcsra, utána, ha egy másik alkalommal nem történik meg a várva várt csoda, akkor miért teszünk úgy, mintha megtörtént volna? Mert

Vagy nem akarjuk lelombozni a pasinkat, aki nem tud minket rendszeresen a csúcsra juttatni? Vagy valójában magunknak nem hagyunk elég időt arra, hogy kellően átadjuk magunkat az együttlétnek, és 8-10 perc után azt várjuk, hogy a testünk szárnyra kapjon és a mennyországig repítsen minket? Vagy éppen attól félünk, hogyha bevalljunk magunknak, milyen kevés alkalommal van orgazmusunk, akkor az egyenlő azzal, hogy nem működik a szex és a kapcsolat is halálra van ítélve?

Bármelyik fenti kérdésre válaszolsz igennel, jobb, ha tudod, hogy orgazmust színlelni hosszú távon felesleges és rengeteg energiát emészt fel. Attól nem lesz jobb a párkapcsolatod, kiegyensúlyozottabb a viszonyod saját magaddal vagy nem lesz több barátnőd, mert azt hazudod, hogy neked még soha nem volt orgazmus nélküli szexben részed. Ezzel tulajdonképpen csakis saját magadat bántod és csapod be.

Az első és legfontosabb, hogy ismerd meg saját magadat, a saját igényeidet és merd azokat magad és a másik előtt felvállalni. Ha ez sikerül, akkor nyert ügyed van.

Nyitókép: Shutterstock