Milyen az ágyban egy nárcisztikussal?

A szexuális nárcizmus elsősorban a férfiakra jellemző, mivel az úgynevezett "szexuális teljesítmény" itt jelenik meg központi tényezőként. A fogalom 1991-es születésekor úgy határozták meg, mint a macsó szerepnek egy extrém szélsőséges, túlhajtott szintjét. A szexuális nárcizmus ugyanakkor a szexuális funkcionálást is érinti.

Szexualitás és nárcizmus egybefonódása

A nárcizmusra mai értelemben az önimádat szinonimájaként tekintünk, az eltúlzott, grandiózus önbecsülést, a csodálat igényét, az önzést, emellett az empátia hiányát értjük alatta. Pszichológiai fogalomként először az angol orvos-szexológus, HavelockEllis használta 1898-ban: a túlzott mértékű maszturbálást folytató személy leírására, aki így saját szexuális vágyának célpontjává válik. Freud egy egész kiadványt szentelt a nárcizmus leírásának, ahol ő is az önmagára irányuló libidót, az auterotikus kielégülést emelte ki az énfejlődés legkorábbi, illetve regresszív fázisaiban.

Tipikus jellemzői:

• Intimitás hiánya: saját fizikai szükségleteit és kielégülését helyezi előtérbe, és nem keresi az érzelmi kapcsolódást, kötődést a partnerével.
• Elvárások: gyakoriságában és formájában olyan szexuális aktivitásokban való részvételre kényszeríti a partnert, amelyekben az nem érzi magát komfortosan. Amennyiben követeléseit visszautasítják, zsarolja, hibáztatja és bántalmazhatja is a másikat.
• Felsőbbrendűség: a partner lekicsinylése és szidalmazása a saját önértékelésének felemelése, növelése érdekében.
• A kritikára és összehasonlításra való érzékenység: rosszul viseli, ha úgy látja, hogy másoknak jobb vagy gyakoribb szexuális élményekben van részük.

Hűtlenségre és szexuális addikcióra való hajlam

A szexuálisan nárcisztikus személyek önbizalma alacsony és labilis - annak ellenére, hogy a szexualitás terén önértékelésük kifejezetten magas. Feltehetően ez felelős azért, hogy általában képtelenek egy jól működő, intim párkapcsolatban megmaradni. Mind a nárcisztikus személyiségzavar, mind pedig a szexuális nárcizmus alapvonását képezi a visszautasítástól való félelem, a feljogosítottság érzése, az együttérzés hiánya és a folyamatos önigazolás keresése - a szex pedig megfelelő eszköz számukra a kontroll gyakorlására.

Jóllehet, a szexuális nárcizmus vonáskombinációja sokkal gyakrabban található meg férfiakban, mint nőkben, azonban egy ehhez igen hasonló, öncélú szexuális viselkedésmintázat a hisztrionikus és borderline személyiségzavarral diagnosztizált nőkre is jellemző.

Nárcisztikussal az ágyban

A nárcisztikusok példázzák a legjobban azt, amikor a sértett önérzet agresszióba fordul: mivel sokkal érzékenyebben reagálnak a visszautasításra, ezért hajlamosabbak a szexuális aktus erőszakkal való kikényszerítésére. Még akkor is, ha észlelik, hogy ezzel bántalmazzák a partnert. Ekkor jön elő az úgynevezett "nárcisztikus közöny". Az erőszakot igazoltnak találják, hajlamosak azt feltételezni, hogy a másik is akar velük szexelni - hiszen csodálatosak.

Gyakran meglehetősen önző, figyelmetlen és "rossz" szeretők: már azt érezze megtiszteltetésnek a másik, hogy egyáltalán vele szexelhet. A másik véglet nagyon technikás, hosszan tartó együttléteket produkál - azonban ez sem a partnerről szól, hogy neki akarna örömet okozni, hanem azt hivatott demonstrálni, hogy: "Na ugye, milyen fantasztikus szerető vagyok? Ájulj el, baby!"

Dr. Hevesi Krisztina

Nyitókép: Schellné Kecskeméti Anna