Akárhogy is, a kapcsolati háló nagytakarítása az őszi önismereti munka fontos része. Vegyük végig, kiket érdemes kiiktatni az életedből!
Teljesen rendben van, hogy a család és a barátok bármikor beszólhatnak, ha hülyeséget csináltál. Az őszinteség akkor is elkerülhetetlen, ha fájdalmas. Aki viszont folyamatosan aláássa az önbecsülésed, és nem áll melléd, amikor támogatásra volna szükséged, attól jobb megválni. Sőt: ne csak az életedből, a gondolataidból is töröld - mert elképesztően mérgező tud lenni minden mondata.
Nálunk is van olyan családtag, aki újra és újra emlékeztet rá, hogy nem fogad el, és ez minden kötelező találkozásunkra rányomja a bélyegét. Igyekszem hát ezeket az alkalmakat a minimumra csökkenteni, és addig se beengedni őt az elmémbe.
Ideális esetben az ember színes, érdekes társasággal veszi körül magát, ahol a különböző nézőpontok nem akadályt jelentenek, hanem plusz perspektívákat vonnak be. Amikor azonban alapvető értékekben is más az elképzelés, sokszor érezheted úgy, mintha egy lóval kártyáznál. Én például napokon át tartó vitába keveredtem egy régi, kedves cimborával, aki időközben valami félnáci szervezetnél esett át agymosáson.
Arról próbált meggyőzni, hogy a vallási, nemzeti jelképeket sértő szavak ugyanolyan súlyosak, mint egy tömegmészárlás. Volt egy pont, amikor fel kellett adnom, és el kellett engednem a dolgot. Egyre többször látom, hogy ez az egyetlen út a lelki békéhez.
A régi kolléganő, akivel valaha egy asztalnál ültetek és jól mulattatok a céges bulikon, de már öt éve nem beszéltek. A haver, akivel annak idején jókat buliztatok, de már réges rég más utakon jártok. Azok a barátok, akikkel egykor sok közös pont volt az életetekben, de mostanra semmi nem maradt ezek közül. Sokszor úgy érezzük, muszáj valamilyen formában tartani a kapcsolatot azokkal, akik egykor az életünk, a mindennapjaink részei voltak, de ez nem igaz.
Mindenki változik, alakul, és simán lehet, hogy ma már nincs közös nevező azzal, akivel régen elválaszthatatlanok voltatok. Ha valóban szoros a kapocs, a kötelező kapcsolattartási körök nélkül is ott folytatjátok a legközelebbi találkozásnál, ahol évekkel ezelőtt abbahagytátok.
Ajaj, de sok ilyen van! Az ifjúkori bulizós haverokkal persze nincs baj, de egy ponton túl a tengernyi ismerős helyett inkább néhány igazán jó barátra van szükségünk, akire bármiben számíthatunk. Akivel iszonyú nehéz megszervezni a találkozót, főként neked kell érte erőfeszítéseket tenned, és még ekkor is képes az utolsó pillanatban lemondani, azt jobb, ha elengeded. Legfeljebb váltotok néhány kedves szót, ha legközelebb véletlenül összefuttok...
Persze, mindenki követ el hibákat, és ha az összes ilyen rokont és barátot kiiktatnád az életedből, elég hamar egyedül maradnál. A kérdés az, hogy ilyenkor bocsánatot tud-e kérni a másik. Be tudja-e ismerni a hibáit, vagy épp folyamatosan lépi át a határaidat, anélkül, hogy észrevenné, mit is csinál. Ha azt látod, hogy a kapcsolatotok állandó kezeletlen sérelmek, félreértések és fájdalmas viták színtere, inkább légy magányos, mint elnyomott, szorongó, mellőzött ember.
A jó hír az, hogy a kapcsolati háló nagytakarítása olyan, mint egy igazi, hús-vér lomtalanítás: helyet csinál az újnak. Jelen esetben az új embereknek, akik számára kölcsönösen fontosak vagytok egymásnak. És ahogy a mondás tartja: vállald fel magad úgy, ahogy vagy, minden furcsaságoddal együtt. És a fintorgók és vonakodók helyére hamarosan megérkeznek a valódi lélektársaid is...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.