Ha bajod van velem, miért nem szólsz?!

Így vagyok én a beszélni képtelen felnőtt férfiakkal is. Mert bár tisztában vagyok vele, hogy a szerelem elvakít, és ezért elnézőbbek vagyunk a másikkal, de ha sohasem nyitottad ki a szádat... Utána már ne akarj mondvacsinált indokokkal feleslegesen lelkiismeret-furdalást kelteni!

Sok kapcsolat azon bukik meg, hogy nem működik benne megfelelően a kommunikáció. Elnézik a másik számukra idegesítő vagy kellemetlen szokásait, megnyilvánulásait. Vagy csak hagyják, hogy ne úgy szeressék őket, mint amire valójában szükségük lenne. Van, hogy ez azért történik, mert félnek, hogy elvesztik a másikat, ha felhozzák a problémáikat, ha elmondják, hogy bizonyos dolgokban elégedetlenek. Vagy csak azért, mert gyávák egy esetleges konfliktus felvállalásához.

Az egyenes, őszinte, nyílt beszéd tanulható?

Ha az élet egyéb területein az a problémamegoldó módszered, hogy nem kritizálsz, nem nyitod ki a szádat - mert félsz, hogy ebből hátrányod származhat -, lehetséges, hogy a párkapcsolatodban is ezt a taktikát követed majd. Ez a hozzáállás rövid távon működhet, hiszen, ha nem konfrontálódsz, úgy tűnhet, hogy nincs is probléma.

De hosszú távon ki fognak bukni ezek a dolgok.

Azzal, hogy sosem öntesz tiszta vizet a pohárba, felesleges félreértéseket okozhatsz, esetleg tovább erősítheted azt a mintát, amit egyébként ki nem állhatsz. A másik fél pedig úgy gondolhatja, minden tökéletes, úgy, ahogy van - pedig ez korántsem igaz. Benned meg csak gyűlik, gyűlik az elégedetlenség, aztán amikor borul a bili, akkor már késő, hiába is próbálna változtatni a másik.

Szóval addig nyávogj hát, amíg van értelme, vagy legalább dorombolva áruld el, hogy mi a panasz! És hidd el, jobb egy korai diagnózis, mint egy későn meghozott, amikorra olyan beteggé válik egy kapcsolat, hogy arra már nincsen gyógyír.

Nyitókép: iStockphoto