Az apakomplexusos nő nem ribanc, csak sérült

A fiatalabb nő - idősebb pasi felállást könnyű észrevenni, könnyű köszörülni rajta a nyelvünket, azonban vannak itt más dolgok is, amelyeket már nem is olyan könnyű meglátni. Ilyen a folyamatos szorongás, a teljesítménykényszer, a bűntudat, a konstans szégyenérzet, a biztonságérzet teljes hiánya, a gondolat, hogy sosem leszek értékes, elég jó, elég ügyes, elég szép, és úgy egyáltalán: elég. Éppen ezek miatt a magányosság, a sehova sem tartozás, a kitaszítottság érzése is mindennapos. Az érzés, hogy engem senki sem ért meg, és nem akar elfogadni a világ. A csavar viszont, hogy ezen érzések kiváltója az apával lévő kapcsolatban, vagy pont a kapcsolat hiányában keresendők. Nem mintha az, hogy ezt tudjuk, meg is oldaná a problémát.

Létezik pozitív és negatív apakomplexus is, ami egyébként a férfiakat ugyanúgy érinti, mint a nőket. Ha az apa rideg és elutasító, akkor sérül az apa-gyermek viszony, ami akár a gyerek egész életére hatással lehet, ha nincs tudatosan kezelve. A negatív apakomplexus a megbecsülés, megerősítés, bátorítás és megértés hiányában gyökerezik.

A negatív apakomplexusos nőnek nincs önbecsülése. Az önbecsülése forrása az apa lenne, de tőle nem kapja meg a szükséges megerősítést. Hasztalan várja, hogy az apa végre elismerje, hogy büszke legyen rá, hogy megkapja az áhított figyelmet, hogy az apja úgy nézzen rá, olyan szeretettel, büszkeséggel, talán egy kicsi áhítattal, ahogy ő néz az apjára.

Ott van a megfelelési kényszer, hogy egyszerre legyen független nő, de közben a végletekig függ az apja jóváhagyásától, kényszeresen hajtja a sikert, a győzelmet, a minél nagyobb teljesítményt, miközben sosem tud megelégedni magával. Bármit tesz, az apa árnyékában teszi, két jó szóért, egy elismerő vállveregetésért, azonban ha meg is kapja, esetleg mástól kapja meg, már úgysem hiszi el. Úgy érzi, csak mázlija volt, nem tett igazán semmit a sikereiért. Kihajtja a belét is, hogy "jó legyen" de úgy érzi, még ez sem elég.

Az önbecsülését másokból nyeri, de az meg semmire sem elég. Talán kihívóan öltözködik, kihívóan viselkedik, hogy úgy érezze, észreveszik, hogy ha megmutatja magának és másoknak is, hogy őt akarják, akkor talán majd ő is elhiszi, hogy ér valamit. De igazából ez sem elég. Azt, ami zsigeri szinten hiányzik, sosem lehet igazán pótolni külső források által.

A helyzet komikuma talán az, hogy bár az apával negatív a kapcsolat, mégis őt keresi minden bokorban. Legyen szó arról, hogy az apja kék szeme miatt csak a kék szemű férfiakat veszi észre, de akár arról is, hogy tudat alatt az apja legrettegettebb tulajdonságait kutatja minden jöttmentben. Ha az apa alkoholista, és rendszerint egy másik alkoholistát fog ki magának, az is egy tudat alatt követett minta lehet. De keresheti az apja jó tulajdonságait is, amit később akaratlanul is folyamatosan össze fog hasonlítani választottja ugyanazon tulajdonságaival. A végeredmény persze mindig ugyanaz: senki sem érhet fel az apával.

Az idősebb férfiakhoz való vonzódás gyökere is ebben van. Az apakomplexusos nő keresi, kutatja az apját a férfiakban. Az idősebb férfi pedig nyilvánvalóan apamintát sugároz, és benne van a lehetősége azoknak a tulajdonságoknak, amelyek hiányoznak a saját apából. A bölcsesség, a tapasztalat, az erő, a biztonság, ő az a valaki, aki mellett átélheti mindazt, ami hiányzott a gyermekkorából. Akaratlanul is alárendeli magát a férfiaknak, és függővé teszi magát tőlük. Megszokta, hogy az apja leuralja, ezért számára ez a természetes, a normális, és párkapcsolatban is vágyja ezt az érzést. Akarja, hogy megmondják neki, hogy mit csináljon, hiszen gyermekkorában is az apa volt a domináns fél, így később is ezt keresi.

Az apakomplexusos nő elkeseredetten vágyik az igazira, a szépre, a tartósra, azonban retteg az elutasítástól, hogy "már megint nem lesz elég jó a másiknak", így inkább elérhetetlenné válik és képtelen lesz arra, hogy tényleg megélje az igazit, a szépet, a tartóst.

Nyitókép: Shutterstock